Rácz Károly: A pozsonyi vértörvényszék áldozatai 1674-ben. I-III. Lugos 1899-1909.
III FÜZET. AZ UJ KATOLIKUSOK HITFORMÁJA, VAGY A MAGYAR ÁTOKMINTA
— 21 — támadt, hogy az Isten őt választotta eszközül a végre, hogy a protestánsokat és katholikusokat összeegyeztesse. Hehj de egészen máskép tudta pedig még kezelni az írásokat Otrokocsi, mikor a Leopoldvári börtönben csörgette a lán- czot negyvened magával, s mikor közzűlök egy idősebbet szakáidnak lenyirásával és megöléssel fenyegettek, egy másikra nézve pedig azt határozták elleneik, hogy az udvar közepén száz botütést kapjon s mindnyájan vallásuk elhagyására sürgettettek s hogy nem tették azt, az e miatt rájok förmedt dühtől tajtékzó jezsuitának szemébe vágta a CXII-dik Zsoltár 10-dik versét latinul: «Frendeant sane dentibus impii, desiderium tarnen eorum periturum est.» «A gonosz ember ezt latrán, fogait csikorgatja és kegyetlen- hetük. A gonoszoknak kívánságok semmivé lészen.» Midőn a Lányi György nevezett munkája 1676-ban megjelent: ugyanazon évben, névtelenül egy 78 lapra terjedő czáfirat bocsáttatott ki ellene, mely őt megtámadta; azonban felelt ő erre «Igazság paizsa» czimű iratában; szinte felelt Heidelberger György jezsuitának is 1677-ben, ily czimű munkájával «Pápa jezsuita arczátlanság.» Ugyancsak 1677-ben kiadta a hitformát Lányi, a vértörvényszéki titkárnak Lapsánszky-nak «Törvényszéki kivonat» czimű munkicskája ellen írott ily czimű iratának elején: «Dávid parittyája Góiiáth ellen, vagyis: jezsuitái hazugságok ló- vakarója.» — Ez iratában igy szól: «Ez a római katholikus hitvallás legkevésbé sem más, mint valódi katholikus, ezt már a minap, a csehországi üldözés korában, elmondás vagy letétel végett a római pápa vakított tányérnyalói előterjesztették az evangelicus prédikátoroknak és tanítóknak». Lányi ezen előadására azt jegyzi meg Mohaiké Frigyes stralsundi lelkész, porosz királyi tanácsos, a maga e tárgyról Írott munkájában, hogy a szóban forgó hitforma eredeti hazája nem Magyarország, hanem Csehország és
