Rácz Károly: A pozsonyi vértörvényszék áldozatai 1674-ben. I-III. Lugos 1899-1909.
II FÜZET A POZSONYI VÉRTÖRVÉNYSZÉK ÁLDOZATAI 1674-ben.
- 233 24 volt valóságos gályarab, ketten ügy mint Harsányi és Czeglédi a nápolyi tömlöczből szabadultak ki, mikor Ruy- ter a gályán szenvedett rabpredikátorokat kiszabadította az élőhalottak sírjából.) Jegyezzük még meg a történeti igazság kedvéért, hogy jelen volt az ünnepélyen Gerenday Béla szobrász is Budapestről s hogy az Emlékoszlop alapzatát, a földbe helyezett erős tartó részeket Horváth János debreczeni építőmester szabatos pontossággal kellő időre elkészítette. A fű vészkerti főkertész pedig a kerítésen b?lőli részeket virágokkal Ízlésesen díszítette fel. Kenyéri Zádor Lajos, a debreezeni kereskedő társulat elnöke kedves ajándékkal lepte meg a Kollégiumot. A gályarabok kiszabaditójának, Buyter Adorján Mihály holland tengernagy értékes rézmetszésű régi arczképét ajándékozta oda, melyet 189ő. nyarán Hágában vásárolt. Emlékszobor! állj az Istennek és a tudománynak szentelt hajlékok közötti területen s hirdessed a nagy eszméknek nehéz küzdelmeknek után bár, de egykor bizonyosan eljövendő diadalát! Emlékszobor! állj rendíthetetlenül és megingathatatlanül, miként rendithetlen és meginghatatlan az Egyháza Annak, a Kinek Nevéért és bizonyságtételéért, fogságot és száműzetést szenvedett hitvallók és vértanúk emlékét hirdeted; állj szilárdan, miként szilárdak s tántorithatatlanok voltak hitükben a Jézus Krisztusnak azon hű szolgái, kiknek emlékének élő és ékesen szóló bizonysága vagy! Emeld fel szódat és kiáltsd harsányhangon a Séllyei István jelszavát: Háborúságot szenvedünk, de abban el nem hagyatunk; megaláztatunk, de el nem veszünk!« 2. Kór. 4, 9. Emeld fel szódat és kiáltsd harsány hangon a négy szelek felé a Kocsi Csergő Bálint jelszavát:» Bármi kegyetlenséget, ha meggyőzhető, el kell tűrni a Krisztus Nevéért; ha nem győzhető meg: elköltöztet innen. Nem hogy kioltaná, hanem sietteti azon jutalmat, azon édességet, mely midőn eljön, végnélküli lesz ; — véges a munka: végnélkűli a jutalom.« Amen. Szapáryfalva, Január 30-án 1899. Rácz Károly, ev. ref. lelkipásztor. 30
