Rácz Károly: A pozsonyi vértörvényszék áldozatai 1674-ben. I-III. Lugos 1899-1909.
II FÜZET A POZSONYI VÉRTÖRVÉNYSZÉK ÁLDOZATAI 1674-ben.
192 lelkipásztor és a 17-dik században utolsó szuperintendens a komáromi szuperintendencziában, mely samarjainak, vagy felső dunamellékinek is szokott neveztetni, s kiterjedt Pozsony, Nyitra, Mozsony, Komárom, Győr, Esztergom, Bars, Hont és Pest-Pilis egyesült vármegyékre. Ez korábban samarjai, a meg- idéztetéskor tatai, Szomodi János előadása szerint pedig (Sárosp. füzetek. 1853. 256. lap.) neszmélyi református lelkész volt. Megjelenvén a pozsonyi rendkívüli törvényszék előtt, ott 1674. Május 10-én azon téritvénynek irt alá, melyben önkéntes száműzetésbe menetelre kötelezte magát s kibújdosván a hajából, sok nyomorgásai után meghalt 1675. márczius havában, miként Séllyei István irta a gályákról Beregszászi Istvánnak Yelenczébe, husvét előtt 3 héttel. — 1654. május 14-én Farkasdon tartott közgyűlésen mint szenczi lelkész és esperes volt jelen. 1656. márczius 18-án tartott gyűlésen választották szuperintendensnek: ily minőségben 1658. márczius 25-én bocsátott ki egv levelet, melylyel márczius 29. és 30-dik napjára Farkasára, Nyitra vármegyébe generális synodust hirdetett. — Midőn Komáromi ('sipkés György (meghalt 1678. október 6-án Debreczenben) kiadta Szebenben 1666-ban »Igaz hit« czimű, 241 egyházi beszédet tartalmazó munkáját, Szenczi Száki János, akkor mint eklei prédikátor üdvözlő verset irt hozzá 1666. Május 6-án. 583. Szendrei György, balogi református lelki- pásztor és esperes. Született 1626-ban; elsőben tállvai lelkész s I 668-tól fogva esperes is, az egyetemes idézéskor pedig balogi lelkipásztor volt. Igen állhatatos szolgája a Jézus Krisztusnak, ki állhatatosságát s URa iránti hűségét élte utolsó perczéig megtartotta. Hű volt mind halálig és szenvedései után megnyerte a vértanúi koronát! A Pozsonyi vértörvényszék által
