Rácz Károly: A pozsonyi vértörvényszék áldozatai 1674-ben. I-III. Lugos 1899-1909.
II FÜZET A POZSONYI VÉRTÖRVÉNYSZÉK ÁLDOZATAI 1674-ben.
181 — uj katholikusok b i tfo rm áj át, mire egy olvasóval s néhány forinttal megajándékoztatván, szabadon bocsáttatott. De mind ő, mind társai keservesen megbánták azután e tettöket. 542. Simonides János, breznó-bányai ágostai hitvallású iskolarektor. Született Szepes-Olasziban. Atyja Simonides Pál, ki 8 évig Várallján, azután Olasziban, mint arkhidiakonus, 14 évig mint olsnavi lelkész s végre 28 éven át mint tepliczi lelkész, munkálkodott az UR szőlőjében; ez utóbbi helyről azonban száműzetett. Simonides János tanult Illaván, Selmeczen, Körmöczbányán és a haza más helyein, a gymnasiumi tanfolyamot végezte Eperjesen, hol tanitói M. Bayer János, Zabár Izsák és Pomár Dániel voltak. Midőn M. Fábriczius János breznóbánvai iskolarektor Kassára hivatott meg: helyébe Simonides állíttatott be 1669-ben s viselte hivatalát mintegy 6 évig, 1674. Márcziushaváig, mely hónap 5-dik napjára Pozsonyba idéztetett mint felségsértő s ott megjelenvén a vér- törvényszék előtt, mivel a téritvények közül egyiknek sem irt alá. ápril 4-én halálra s minden ingó és ingatlan vagyonának elvesztésére Ítéltetett; az Ítélet kimondása után még két hónapi laza fogságban tartatván Pozsonyban, junius 3-án vasra veretvén, el- hurczoltatott Leopoldvárba, hol 9 hónapon át a legkegyetlenebb bánásmódban részesült, mígnem 1675. Márczius 18-án több társaival együtt elvitetett Leopoldvárból, oly czélból, hogy a nápolyi gályákra élethosszig tartó rabságra eladattassék. Midőn azonban Nápoly felé kisértetett; sikerült útközben 1675. Má jus 7-én, Masznyik Tóbiással együtt, megszöknie. De visszafelé jövetele közben, 4 nap múlva elfogatván, Kaprakottában bebörtönöztetett, honnan 6 hét múlva, némely jóindulatú nápolyi kereskedők közbenjárására szabadult ki; azután We 11z György,
