Rácz Károly: A pozsonyi vértörvényszék áldozatai 1674-ben. I-III. Lugos 1899-1909.

II FÜZET A POZSONYI VÉRTÖRVÉNYSZÉK ÁLDOZATAI 1674-ben.

- 175 mességében.« — Berencsről a következő 1075-dik évi márezius 25-én elvitetett, hogy a nápolyi gályákra rabul eladattassék. Schottwienben összetalálkozván Séllyei szerencsétlen száműzött társaival, igy kiáltott tél: »Oh Istenem! micsoda időkre tartottál meg

minket? Adjad végre, hogy segítségedben bízva, a mi nyomorúság még hátra vagyon, meggyőzzük!«

Theátéból elindulásuk után a gyalogolás miatt már annyira elfáradt, hogy két felöl karjánál fogva kellett tartani, hogy a többiekkel haladhasson és szívtelen kísérői mégis bántalmazák, mit látván Kocsi Csergő Bálint, pápai tanár, mint erőteljes ifjú. a Séllyei és más idősebbek iránti tiszteletből s részvétből szándékosan hátuljárt, oly czélból. hogy durva kísérőik által a tisztes vénekre mért ütéseket ő fogja fel; mind e mellett 1675. April 29-én majdnem áldozatául esett Séllyei a katonák kegyetlenkedéseinek. Nevezetesen: mivel nem haladt oly gyorsan, mint az utána menő káplár, Floss akarta volna: e miatt a durva káplár úgy megkinozta Sellyéit, hogy ez a szájából és orrából bőven kifolyó vérrel festette meg a szamár oldalát, melyre ültettetett azért, mert már gyalogolni képtelen volt. — Nápolyba érkezvén, eladatott gályarabul 50 darab aranyon, örökös rabszolgaságra, hol ismét sok kegyetlenséget és sanyaru- ságot kellett kiállania. Nápolyból több levelet irt Velenczébe Beregszászi Istvánhoz, melvek közül az, mely 1675. November 22-én kelt. fent maradt, ebben tudatja Beregszászival, hogy szabaditásuk felöl még eddig semmi bizonyost nem tudnak, említi, liogv Hai •sánvitól kapott levelet Theátéból. továbbá, hogy Szén c z i Száki János szuperintendens sok rendbeli számkivettetései és bujdosásai után lmsvét előtt 3 héttel meghalt: azt is Írja. hogy az elhurczolt lelkészek családja a lelkészi lakokban mindenütt