Rácz Károly: A pozsonyi vértörvényszék áldozatai 1674-ben. I-III. Lugos 1899-1909.

II FÜZET A POZSONYI VÉRTÖRVÉNYSZÉK ÁLDOZATAI 1674-ben.

- 166 kántonbeli biltensei reformált egyház lelkészének is, tizenötöd magával. Szállásolt Zürichben 01 ley Henrik .János házánál. Jelszava volt: Én örökségem az UR! Továbbá: Mikeás: 7, 8; és Jelen: 22, 20. verse. Visszatérvén későbben a hazába, mint Lampenál Ember Pál Írja, lévai lelkész és egyházmegyei jegyző lett 1688 —1701.

508. R i s i u s vagy Lampe szerint Ru s i n y i János, ratkóvi ágostai hitvallású lelkipásztor. A megidézésen jelen volt s eleinte az állhatatosak közt állt. s halálra Ítéltetvén elvitetett Komáromba s ott súlyos fogságra vettetett, itt azonban nehány napi szenvedés és fakgatás úgy megtörte lelki erejét, hogy hite megfog}^atkozott s nemcsak bármely téritvény- nek aláirására, de az evangyéliomi hit megtagadására is késznek nyilatkozott Hofkircher várparancsnok előtt, ki e szándékát közölvén Kollonicscsal, az még nehány hétig fogságban, bilincsben tartatni rendelte, mig tudniillik a római katholikus egyház tanainak ismeretébe bevezettetik; a mi megtörténvén, nehány forinttal és egy olvasóval megajándékoztatván, elbocsáttatott. Letette az »Uj katholikusok hitfor- májá«-t, tizenheted magával.

509. Rohácsi vagy Burius szerint Rosacius János, csermedi ágostai hitvallású lelkipásztor. Erről az van feljegyezve, hogy a Tarnóczi elnöksége alatt 1656. Szeptember 26-án Beleschen tartott egyházi gyűlésen a kegyelemből való választást védelmezte. Mint csermedi lelkész megidéztetvén 1674. Márczius 5-re Pozsonyba s meg is jelenvén ott, mivel a téritvények aláirását megtagadta, fej- és jószágvesztésre Ítéltetett s tömlöczöfctetett elébb Sárváron, azután Bukkáriban. És miután keresztül szenvedte a sárvári és bukkárii ki nos fogságokat, súlyos munkák végezésót, nehéz bilincseket, testi bántalmakat éhsé