Rácz Károly: A pozsonyi vértörvényszék áldozatai 1674-ben. I-III. Lugos 1899-1909.
II FÜZET A POZSONYI VÉRTÖRVÉNYSZÉK ÁLDOZATAI 1674-ben.
164 — I kimutatta, hogy ő jelenvolt a tolongásnál, de arról semmit nem tud, hogy Régius az ost}7át megtapodta volna. Egy kis darab ostya ugyan leesett, de ez a római katholikus áldozár vigyázatlansága miatt történt, a ki az ostyatartó gyakori ide s tova forgatása által néhányat szétszórt, de ő, t. i. Galli, a széthullottakat felszedte és ismét visszatette a dobozba. E bizonyságtétel megszabaditá a halálos Ítélettől. De minthogy semmikép nem látta magát biztonságban az ellene való sok ólálkodások miatt: elvonult a küzdtérről és a harez mezejéről és i 679-ben Erdélybe ment. Halála évét s helyét nem tudjuk. — (Lásd: Klein: »Nachrichten« III. k. 353-dik lap.) 502. Régius János, szebeni németajkú ágostai hitvallású lelkipásztor. Ez 1653. Junius 4-ig kis- szebeni iskolarektor volt, akkor pedig lelkészszé választatott. 503. Reményi Dániel, ó-zólyomi ágostai hitvallású lelkipásztor. Született Német-Lipcsén, Liptó vármegyében. Tanult Königsbergben, honnan hazajővén, elébb O-Zólyomban, azután Trencsénben lett iskolarektor, ugyanitt diakónus, végre O-Zólyomban lelkipásztor, hol segédje Trusius Jób volt. Midőn a pozsonyi vértörvényszék elé megidéztetett s ott meg is jelent: aláirt azon téritvénynek, mely a kiköltözőkre szólott s ennek tartalma szerint az országból kivándorolt s elment Sziléziába, Brégába, hol menedéket talált s hol egyszersmind életét is be végezte 1678. Október hó 22-én. Még trencséni rektor korában adott ki 3 értekezést latin nyelven, melyek közül abban, mely Trencsénben jelent meg 1639-ben, a Krisztus halálának egyetemes voltáról a kálvinistákkal vitatkozik. Hadik János szuperintendens halálára irt gyászversei megjelentek szinte Trencsénben 1642-ben.
