Rácz Károly: A pozsonyi vértörvényszék áldozatai 1674-ben. I-III. Lugos 1899-1909.
II FÜZET A POZSONYI VÉRTÖRVÉNYSZÉK ÁLDOZATAI 1674-ben.
159 megrohanták elsőben is a reformátusok templomát katonai segélylyel, az ajtókat betörték, szószéket, padokat, ablakot szétzúztak. Azután mentek a lutheránusok templomához, ezt is elfoglalták és az ajtót bepecsételték. Másnap misét szolgáltattak benne és mind a német ajkú lelkésznek, Winkler Jakab Fi lepnek, mind Pilárik Istvánnak megparancsolta a hatalom, hogy 8 nap alatt a városból kitakarod- janak. E közben a püspök Pongrácz mindkettőt magához hivatta s Ígéreteket tett előmozdittatások végett; de ezek nem fogadták el azokat, hanem a gyülekezet tagjainak siránkozásai közt Nagyszombatból kimentek s még az nap elérkeztek Modorba. Innen lelkésztársa elment Németországba, ő pedig ott maradt s a csehajku gyülekezet lelkészévé lett. Innen idéztetett meg Pozsonyba 1674. Márczius 5-re,. a rendkívüli törvényszék elé, hol megjelenvén, nem tartá elméjében azt, a mi az 55-dik Zsoltár 23-dik versében igy van megírva: »Vessed az URra a te tér bedet és ő gondot visel te rólad; és nem engedi, hogy az igaz ember m i n dör ökké h áb o rga 11 as sék;« — aláírta azon téritvényt, melyben az országból kiköltözésre kötelezte magát; bujdosásában mind Szakolczán, mind Prekkauban fogságra vettetett, de kiszabadulván, elment Boroszlóba, honnan Jordánszmühlébe hivatott helyettes lelkészül. Itt sok küzdelem közt 8 évig lelkészkedett; mígnem 1683-ban ismét visszahívták a modori németajkú gyülekezet tagjai s igy a hazába visszatért. Megérkezése után harmadnappal tartotta beköszönő beszédét egy magánházban, mivel a templom el volt véve; de itt részint hálátlan hallgatóitól. részint lelkésztársától sokat kellett szenvednie. 1688-ban elhagyta Modort és a következő évben atyjához Neusaltzra s mint segédje 3 évig és néhány
