Rácz Károly: A pozsonyi vértörvényszék áldozatai 1674-ben. I-III. Lugos 1899-1909.

II FÜZET A POZSONYI VÉRTÖRVÉNYSZÉK ÁLDOZATAI 1674-ben.

— 154

végig hű lelkét kilehelte 1675. Október 4-én, s holt teste a tengerbe dobatott, mint Otrokocsi Írja, azon a helyen, melyet emlit Pál Apostol az Apostolok Cselekedeteiről Írott könyv 28-dik részének 12-dik versében. De miután a viz a partra kivetette, a török foglyok köveket kötöttek lábaira s ismét a tengerbe vetették. — Lányi György előadása szerint pedig az ebek ették meg testét. — Paulovics is azok közé tartozik, a kikről a huszonnégy vének egyike ezt mondá János apostolnak: »Ezek azok, a kik jöttek a nagy nyomorúságból és megmosták és megfehéritették ruháikat a Báránynak vérében.« Jelen. 7, 14.

Paulovics tudományosan képzett férfiú volt. 1666-ban két értekezést tartott Witten bergben: l. Heptas controversiarum physicarum. — 2. De majestate omnipraesentiae Christo communicata. — 3. »De vocatione ministrorum« czimü munkáját, mely 1668-ban jelent meg, — Quetonius Sámuel libethbányai első lelkipásztornak ajánlotta. — 4. 1669-ben Wittenbergben jelent meg: »De Persona Jesu Christi theantropu« czimü értekezése. — 5. 1670-ben ugyancsak Wittenbergben jelent meg: »De j u s t ifi c a t i o n e« czimii munkája.

468. Pécsváradi Dániel, tápió-szentmártoni református prédikátor.

469. P e s k i u s Sámuel, budi ni ágostai hitvallású lelkipásztor. — Jelen volt Pozsonyban a vértörvényszék előtt. További sorsáról semmit sem tudunk.

470. Petermann György, báthi ágostai hitvallású lelkipásztor. Ez a megidézésen megjelent s elítéltetvén halálra s jószágvesztésre, elvitetett Komáromba fogságra, hol börtönbe vettetett s különféleképen kinoztatott; de itt nehány nap alatt annyira