Rácz Károly: A pozsonyi vértörvényszék áldozatai 1674-ben. I-III. Lugos 1899-1909.
II FÜZET A POZSONYI VÉRTÖRVÉNYSZÉK ÁLDOZATAI 1674-ben.
— 149 »Kiszabadulván a gálya rabságból, elment Rómába, hol több mint egy évig időzött s a római katholikus szertartás fenséges volta által elbűvöltetve, hitét megtagadta s hazatérve, szóval, Írással, s példájával működött a római katholiczismus érdekében.« Ezen előadásnál elhallgatja, hogy Otrokocsi vatikáni könyvtárnok akart lenni, de azt, noha római katholikussá lett, nem nyerhette meg. Azután Nagy-Szombatban lakott. Több müvei közül ezt említi fel: »Róma Istennek szeut városa, avagy olyan munkácska, melyben megmutattatik, hogy a régi betű szerint való Jeruzsálemen és Sionon a Róma városbeli ecclesia mint egyéb ecclesiáknak feje példáztatott. Nagy-Szombat. 1698.« 8° 117 lap. Ebből örömmel idézi Jordánszky, hogy Otrokocsi maga is beismeri, hogy lelkésztársai, a protestáns lelkipásztorok valósággal lázadók voltak. Azt is Írja Jor- dánszki. hogy Otrokocsi Rómában időzése alatt hire járt, s ezt a protestáns lelkészek irásilag is terjesztették volna ő felőle, mintha ő istenkáromlások és kétségbeesés közt gyalázatos és borzasztó módon múlt volna ki a világból; a mi ugyan nem volt igaz; s a mit élve meg is czáfolt, azt — úgymond Jordánszky — ez előtt négy évvel (tudniillik 1819-ben) újra felélesztették, forgalomba hozták a sárospataki helvéthitvallásu tanárok. Mert midőn báró Szepessy Ignác z, erdélyi kormányzó az unióra felszólitá a a [protestáns lelkészeket, azok azt felelték, a mit hajdan a ravasz róka mondott az erős oroszlánnak: »nem akarom, mert a nyomdokok visszariasztanak!« Mert mindnyájan azok. kik csak áttérnek a római katholika hitre, e tettöket megbánták. — Példa előttünk — mondák — a kitűnő Otrokocsi Fórizs Ferencz, ki midőn Nagy-Szombatban halálát érzé közeledni, előmutatta a puszta-födemesi protestáns
