Rácz Károly: A pozsonyi vértörvényszék áldozatai 1674-ben. I-III. Lugos 1899-1909.

I FÜZET A POZSONYI VÉRTÖRVÉNYSZÉK ÁLDOZATAI 1674-ben.

XXX

élőbeszéd az első kiadáshoz.

Kétszáz éve lesz 1874. márczius 5-ik napján azon eseménynek, mely szerint a magyarországi protestán- tizmus tervszerű üldözésének czélbavételére egy merőben kathólikus férfiakból álló, úgynevezett rendkívüli törvényszék összeült Pozsonyban, hogy Ítéletet hozzon a lázadás ügyében megidézett protestáns lelkészek felett. Üldözött őseink ugyan mindenkor megérdemlik, hogy irántok egészben véve részvéttel és kegyeletes érzéssel viseltessünk, különösebben pedig a hitben erősek felől illő tisztelettel és kellő méltánylással emlékezzünk meg: de szenvedéseik eme kétszázados évfordúlata kiválóbb mértékben, mintegy hathatósabban hiv fel bennünket, utódaikat arra, hogy kötelességünket irántok teljesítsük, áldozván néhány perczet az ő emlékezetöknek. Ámde, minthogy az ő szenvedésük története egyszersnrnd hasznos és fontos tanulságokkal teljes, a mennyiben az egyetemes üldöztetés idején tömör fallá alakulván megtörtek rajtok elleneik rohamai: a hazai két protestáns felekezet tagjai, a múlt idők e jelenségéből a közegyetértés szép és dicső példáját tanulhatják meg, mind a jelenre, mind a jövőre nézve; mert közös ellenség ellen csak egyesült erő képes oltalmat nyújtani. Szükség azonban, hogy miként őseink hívek valának az evangyéliomi hitelvekhez, elannyira, hogy készebbek valának Megváltó jókért, az UR Jézus Krisztusért, sokféle megaláztatást, meg^ya- láztatást, kínos és sanyarú fogságot, száműzetést, vagy az egyszerű halálnál is rettenetesebb gályarabságot elviselni, mintsem hitvallásukat megtagadni: úgy mi is, az igazaknak megismert s őseink szenvedései által is megpecsételt s nekünk utódaiknak drága örökségül épen megőrzött evangyéliomi hitelvektől ne távozzunk el soha, sem lábaink alól az evangyéliomi alapot kivétetni