Rácz Károly: A pozsonyi vértörvényszék áldozatai 1674-ben. I-III. Lugos 1899-1909.

II FÜZET A POZSONYI VÉRTÖRVÉNYSZÉK ÁLDOZATAI 1674-ben.

- 117 —

demikus tiszteletére, ki vitaértekezést tartott e tárgy felett: „Isten országa kulcsairól, mely az apostoloknak adatott“, melyet az Séllyeinek és Harsányinak ajánlott. Leírta Leporini a maga megidéztetése és szenvedése főbb eseményeit röviden Lavater János zürichi bölcsészet tanárának felhívására 1676. július hó i 6-án. Lavater János nevét következő versbe foglalta:

„Lángként fénylik a jó Lavater nékünk a világon,

S mint a zöldellö pálma virulva tény ész.“

Visszatérve Helvécziából Nikléczi Sámuellel és Zsedényivel együtt bejárta Szászországot, a brandenburgi őrgrófságot, a Hanza városokat, Poroszországot és Sziléziát. 1677-ben Boroszlón keresztül hazájába tért s Poháron vonult meg. Későbben Besztercze- bánya közelébe Zsolnára ment. A Szentirásból választott mondata volt: Zsolt. 92., 13. Jelszava volt: „Az Atyának Nevét magasztalom“.

329. Lévai István, tisza-győi református lelkész, Csongrád vármegyéből.

330. Lévai István, szentmiklósi református lelkipásztor.

331. Lévai Mártón, tiszafüredi református lelki- pásztor.

332. Lévai János, alathai prédikátor.

333. Lévai János, naszályi református lelkic~*

pásztor.

334. Lievini Miklós, ágostai hitvallású lelki- pásztor Hont vármegyéből. Ez megjelenvén a pozsonyi vértörvényszék előtt, aláírta a hivataláról lemondásra kötelező téritvényt 1674. május 10-én.

335. Lipin ins János, szalatnai ágostai hitvallású lelkész. Született Beszterczebányán. Ez először breznóbányai diakónus volt, innen ment Szalatnára, honnan 1674. márczius 5-én megidéztetett Pozsonyba