Rácz Károly: A pozsonyi vértörvényszék áldozatai 1674-ben. I-III. Lugos 1899-1909.
I FÜZET A POZSONYI VÉRTÖRVÉNYSZÉK ÁLDOZATAI 1674-ben.
XXVII hasonló kedvezmény nyújtatott a hitelvöket elhagyóknak; de voltak számosán, kik magasztos bátorsággal zengék: „Ha ez Ínségben meg köll is mind halnunk, De néma bálványnak mi fejet nem hajtunk.“ (I. kiadás, 218 lap) S lön rabláncz csörgés, sanyargatás s az új babiloni vizeknél — Nápoly tengerén — kesergés ! Márczius 5. Megnyílik a pozsonyi vértörvényszék s a magyar Sanhedrin megkezdi az evangyéliom szolgái ellen az inqusitiót. Márczius 7. a fogoly lelkészeknek az állásokat, jellemöket, elvöket megsemmisítő téritvény előterjesztetik s aláírásra felhivatnak a megidézettek; mindnyájok nevében a nemes, a tudós, az ékes szóló Miskolczi Bodnár Mihály füleki lelkész felel s visszaútasitja az aláírást. Rettenetes az a sors, mi a felszólalóra várt... a vasbékó miatt lába megromlott, a „via dolorosa“-n, Olasz hon ránk szomorú emlékű, a protestáns-üldöző theatinus szerzetesek nevéről ismeretes Theáte városban, lábát le kellett vágni, s kínok közt lehelte ki lelkét (1675. május 19 én), utolsó éneke volt a 6-ik zsoltár „Elfáradtam bánátimban“. April 4. A megidézett lelkészek a téritvényt aláírni nem akarók fej- és jószágvesztésre ítéltetnek s a tisztes Sélyei István, pápai református lelkészre és püspökre nehéz vas veretett s egymás után vettetnek a pozsonyi börtönbe. Május 7. nyílik fel a borzalmas lipótvári börtön, melybe vettetik a fenszárnyaló ifjú pápai tanár Kocsi Csergő Bálint, majd L á n i György, Simonides János, Kálnai Péter, Jablonczi János és számosán, — s kezdetét veszi a torquemadai lelkületű Kellio Miklós jezsuita általi nérói kinzatás kebelrenditő változata. Kocsi Csergő végig szenvedte a gyász évtizedet, ő volt annak egyik fő történetírója ; e történeti rajzoknak is Bőd Péter utólagos czimadása szerint „Kősziklán épült ház ostroma“ egész külön története van, mert 200 évnek kellett
