Rácz Károly: A pozsonyi vértörvényszék áldozatai 1674-ben. I-III. Lugos 1899-1909.
II FÜZET A POZSONYI VÉRTÖRVÉNYSZÉK ÁLDOZATAI 1674-ben.
— 109 Született 1636-ban. Megidéztetett 1674. február 28-án, Pozsonyba, hol márczius 13-án meg is jelent és április 4-én igazságtalanul elitéltetett fej- és jószágvesztésre; s mint elitéit rab még azután szabadon járt, csak május 30-án vettetett tömlöczbe, melyből ugyanazon nap felhozatván, elvitetett Sárvárra, hol június 2-án bilincsbe verve, fogságba tétetett s itt sinlett 1 évig és 1 hónapig. Ezen idő elteltével elvitetett több társaival együtt Steierországba, Gráezba, onnan Triesztbe, hol 1675. július 15-től fogva verésekkel, tömlöczüzésekkel és más szörnyű kínzásokkal gyötörte tett. Végre Bukkariba, egy horvátországi várba hajtatott,, úgy, mint a barmot szokták hajtani és ott október 12-től fogva. 1676. május 2-ig hideg, éhség, szomjúság s a börtön undokságai által erejéből csaknem végképen kimerülve, igen sok szenvedésen ment keresztül. Végre császári diploma erejénél fogva, Szalontai István ügyvéd közbenjárására, megszabadult 1676. május 2-án. Előbb Velenezébe, azután Zürichbe ment s ott több társaival együtt darab ideig tartózkodván, ez idő alatt a Lava tér János felszólítására szenvedése s megszabadulása főbb mozzanatait feljegyezte 1676. július 13-án. Jelszava volt: 1 Tim. 4, 8. és Zsolt. 124, 7. 317. Laki János, nemes-dömölki reform, lelkész. 318. Langfe 1 di Krisztián, maezejoviczi ágostai hitvallású lelkész. Született Sziléziában. Frau- stadtban, 1626-ban. Megjelenvén a pozsonyi vértörvényszék előtt, aláirt azon téritvénynek, mely a kiköltözők számára készült, s ennek tartalma szerint kivándorolt az országból s nejével és gyermekeivel együtt Boroszlóba ment, ahol néhány pártfogóra talált, kiknek közreműködése folytán magát s családját fentartotta. 1682-ben több szánnizöttekkel együtt ő is visszatért a magyar hazába.
