Rácz Károly: A pozsonyi vértörvényszék áldozatai 1674-ben. I-III. Lugos 1899-1909.

II FÜZET A POZSONYI VÉRTÖRVÉNYSZÉK ÁLDOZATAI 1674-ben.

márczius 5-re Pozsonyba, a rendkívüli törvényszék elé, Kardos nevű káptalani szerzetes által megidéztetett. Ott meg is jelent pontosan; mivel azonban a téritvényeknek alá nem irt, ápril 4-én fej- és jószágvesztésre Ítéltetett. Elburczoltatott fogságra Leopoldvárba, hol bilincsbe veretvén, börtönbe vettetett, sanyargattatok. Itt felette sokat szenvedett. Egy ízben Kellió Miklós jezsuita, kinek felügyeletére voltak bízva: őt és Mazári Dánielt, az ostya nem tisztelése miatt addig verette, inig a földön el nem terültek. Mintegy 10 hónapi nyomorgattatás után 1675. márczius 18-án elburczoltatott Leopoldvárból. hogy a nápolyi gályákra eladattassék. Midőn Peska- ránál kikötött a hajó, melyen szállíttattak a rablelkészek: Kóródit félholtan emelték ki társai a hajóból. Mivel tovább menni képtelen volt, lábainak a hosszas és fárasztó úton gyalogolás miatti megromlása és a nehéz bilincsek által okozott kisebese- dése s megevesedése miatt, hátrahagyatott hatodmagával Theátéban. hol megérkezésük után kegyetlen módon börtönbe vettettek. Együtt szenvedtek vele: Harsányt Miskólczi, Czeglédi, Huszti és Szecsei. kiket a sok éhség, szomjúság s betegség félholtakká gyöt- rött. Kóródi betegsége az ápolás hiánya és a börtön tisztátalansága miatt annyira elharapódzott, hogy a sokféle nyomorok s szívtelen bánásmód közt elcsigázott test nem sokáig bírta a lélekkel való kapcsolatát fentartani. A sok sanyarúság, verés, éhség, szomjúság, a börtön büzhödtsége s betegség felemészték földi életét a theátei börtönben és Mis- kólczi Mihály füleld lelkész után, Kóródi is nemsokára kiszenvedett 1675. május végén, 47 éves korában. „Nem éhezik többé, és nem szomjúhozik többé és a nap liévsége, vagy valami egyéb hév ség nem árt neki; mert a Bárány, a ki vagyon a szék köze102