Rácz Károly: A pozsonyi vértörvényszék áldozatai 1674-ben. I-III. Lugos 1899-1909.
II FÜZET A POZSONYI VÉRTÖRVÉNYSZÉK ÁLDOZATAI 1674-ben.
— 32 — nagy üldöztetés kezdetén tiszttársával Veres m a r t i Mihálylyal, ki azután, a pápai egyház lelkészévé lett, és az iskolarektorral Muraközi Jakabbal és a tanulókkal együtt Széchenyi György kalocsai érsek és a győri püspökség administrátora, császári fegyveres katonaság segélyével elűzte őt Komáromból s az érsek inditására Hoffkirclier Lajos várparancsnok a reformátusok templomát s iskolaépületét földig leront at ta. Komáromból történt kiűzetése után Losonczon telepedett le Csúzi, az 1 (>73-ik év elején és itt Beregszászi István helyében, ki Hanvára vitetett 1672-ben, lelkészszé lett. De itt sem működhetett sokáig békességben, mert már 1674-ben, mint „Édom ostora” ajánló levelében Írja: „reá sok kegyes lelkekkel együtt, nem mint gyilkosokra vagy topókra, hanem mint keresztyénekre következett szomorú rabság és hallatlan szám- kivettetés által” félbeszakadt egy időre losonczi lelkészsége. Ugyanis a mondott év márczius 5-ik napjára megidéztetett Pozsonyba, a vértörvényszék elé, hol ártatlansága tudatában megjelenvén, hitvallása mellett minden Ígéretek és fenyegetések daczára is rendíthetetlen bátorsággal megmaradt, és a térigényeknek nem irt alá. Ezért 1674. ápril hó 4-én több állhatatos tiszttársával együtt fej- és jószágvesztésre ítéltetvén, Pozsonyban csaknem két hónapig tartó szabad fogságában sok fakgatásnak, zaklatásnak, kényszerítésnek, gyötörtetésnek volt kitéve. Főként május 30-án H o ffk ir c h e r és K o 11 o n i c s maguk elébe hivatván, többekkel együtt fakgatják s neki száz pálczaütést Ígérnek, ha szavukra nem hajlik. Száz pálczaiités és szentirás magyarázó doktor! . . holott még az eszeveszett hitetlen zsidók is csak 39 pálczát mértek a szentirás egy másik régibb doktorára, Pál apostolra! — De Csúzi a száz botra
