Rácz Károly: A pozsonyi vértörvényszék áldozatai 1674-ben. I-III. Lugos 1899-1909.

II FÜZET A POZSONYI VÉRTÖRVÉNYSZÉK ÁLDOZATAI 1674-ben.

vesztette hitbátorságát, de minthogy hivatalát letenni nem akarta, annak a téritvénynek irt alá, melyben magát az országból kivándorlásra kötelezte 1674. május 10-én. Elhagyván ennélfogva a haza határát, száműzetésében, elébb Brégában, azután Boroszlón, végre Rawischiban telepedett meg. Száműzetése közben megbánta tettét s Wittembergben a magát mentő Balázsi Andrásnak azt mondta : elég az, hogy aláirtok a téritvényt, azzal vétkeztünk! Rawischiban nevelőséggel foglalkozott, hol nem sokára meghalt számkivetésében 1678. október hó 5-én. Az ilyenek eltántorodását inkább sajnálni, mint sem kárhoztatni kell. Okuljunk példájukon. Vigyázzunk és imádkozzunk, hogy mi is kisértetbe ne jussunk !

98. Csere János, felső-patányi reformét, lelkész.

99. Csernátoni Nagy György, taksonyi református lelkész.

100. C set neki Mihály, szentkirályi református lelkész.

101. Csik Mózes szentkirályi reformát. lelkész.

102. Csobai István, csúdi református lelkész.

103. Csóka János tassi református lelkész.

104. Csopáki Imre vinolai református lelkész.

105. Csurgó Márton kadarcsi reform, lelkész.

106. Csutka János felső-vásárdi, Lányi György szerint református, Bauhofer szerint (266. lap.) és mások előadása szerint pedig, a mi valószinübb is, ágostai hitvallású lelkész, Nyitra vármegyéből. Ez 1665- ben lett felső-vásárdi lelkészszé. Megidéztetett 1674. márczius 5-re Pozsonyba, hol meg is jelent, és miután hitvallásához állhatatos hűséggel ragaszkodott s a téritvénvek közűi egyiknek sem akart aláírni, több tiszttársával együtt fejének és minden javainak elvesztésére Ítéltetett. — Pozsonyból elhurczoltatott Sárvárra, hol fogságra vettetve sinlett, tizenötöd

— 30 —