Rácz Károly: A pozsonyi vértörvényszék áldozatai 1674-ben. I-III. Lugos 1899-1909.
II FÜZET A POZSONYI VÉRTÖRVÉNYSZÉK ÁLDOZATAI 1674-ben.
— 19 — resztül borzasztó verésekkel, kegyetlen bánásmóddal kinoztatott. Itt hajóra ültetve, vitetett ugyanazon év augusztus 13-án Velencze felé, de a tovább szállítás nem sikerült, mert bár a hajó, melyen a húsz fogoly lelkész volt, katonákkal volt is megrakva, a velen- czeiektől visszanyomatván, szállítóik kénytelenek voltak Triesztbe visszaevezni. A sárvári és kapuvári foglyokat, kik már ekkor húszán valának, hajlandónak mutatkozott a kapitány szabadon bocsátani, ötöt 1100 darab tallérért, tizenötöt pedig 1500 darab tallérért s ez utóbbiak nevében Beregszászi István küldetett Velenczébe, hogy ott szerezzen pénzt, melylyel a szükséges váltságdíj lefizethető legyen. Sikerült is neki az összeg felét Zaffius Mi klós velenczei orvos fáradhatlan közbenjárása mellett megszerezni, de visszamenésre nem levéli kötelezhetve, Velenczében maradt s másoktól küldte el a pénzt a kapitánynak. Innen 1676. január havában levelet irt Zaffius Miklóssal együtt Genfbe Turrets inhez, a gályarabok ügyében; irt 1675. november 9-én Sé 11 yei Istvánnak Nápolyba egy levelet, melyben azt panaszolja, hogy már hatodik levelet küldi hozzá és még sem kap reá választ. Séllyei ugyanazon év november 22-én válaszolt neki, mit azonban Beregszászi csak deczember 28-án kapott meg. Szinte Velenczéből irt nejéhez is levelet Hanvára 1676. május 30-án. Ugyanazon évi julius 17-én Zürichbe ment, társaival együtt, kik 1676. május 2-án tehát mintegy 3 hónappal későbben bocsáttattak szabadon fogságaikból, mint a nápolyi és szicziliai gályarabok. Zürichben Frisius Henrik János házánál szállásolt Beregszászi, s itt a Lavater János bölcsészettanár felszólítására emléksorokat irt, élte főbb eseményeire vonatkozólag, julius 24-én, 1676-ban. Jelszava volt Zsolt. 79, 11—12. versei.
