Rácz Károly: A pozsonyi vértörvényszék áldozatai 1674-ben. I-III. Lugos 1899-1909.

II FÜZET A POZSONYI VÉRTÖRVÉNYSZÉK ÁLDOZATAI 1674-ben.

kik lábszakgató rudas vasba verettek, ocsmány börtönodúkba dobattak, éheztettek, papi tatáraiktól, könyveiktől, siránkozó hitveseiktől elzárattak. Lipótvár börtönében sinlettek : Kocsi Csergő Bálint pápai református tanár és társai; ostoruk volt Kellió Miklós jezsuita.—Mózes fellázadt láttára annak, hogy az egyiptomi poroszlók ütlegelték a a zsidó rabmunkásokat. — Kocsi, noha tüzes fáklyákkal veretett meg, Kálnai. noha szakájánál és hajánál fogva rántatott le a földre, S&entpéteri, mivel hitvesének levelet mert Írni, bár el nem küldhette, vérig botoztatott és ők mégis némán tűrtek. — így vonaglottak a többi börtönökben is! — Elnémult a Magyar Sión, »ékesség nélkül és puszta vala« Leopold birodalmában. Ezután jött a fájdalmas hosszú út (via dolorosa) Pozsonyból-Nápolyig vasban, gyalog, kietlen időben 50 napig. A tiz hónapon át minden szenvedést kiállók közül 41-en Ítéltettek halálos ítélettel egyenlő fokú büntetésre: a nápolyi gályákon töltendő rabságra, kényszermunkára. E 41 hitvallónak nevét hordja az Emlékoszlop 4 oldala. 1675. Május 7-én adattak át a gályarabságra, a Nápoly felett uralkodó spanyolok hatalma alá.

III. Debreczen város sorsa a gyászévtized alatt. Az egyházat és tudományt tartó oszlopok közül még csak egy állt: Debreczen; mert Apaffy Mihály erdélyi református fejedelem hatósága alá tartozván politikailag, a pozsonyi vértörvényszék parancsa őt nem illette. Debreczen akkori nagynevű lelkészei: a hires biblia-forditő Komáromi és Köleséri vigasztalták a megrettent népet; a Kollégium akkori tüdős tanárai: Mártonfalvi (maga is menekült) és Szilágyi a gyászévtized alatt ide iratkozott félezerre menő tanuló ifjúságot oktatták, — a hazában mindenütt másutt kioltotta volt a pusztitó szélvész a protestáns tudomány világát. Köleséri lelkész hasonlitá az akkori Debreczent a kegyetlen sas körmei elől sziklahasadékba rejtezett galambhoz ; Kocsi Bálint, — ki 6 éven át tanúit volt Debre- czenben, — Nápoly védszentjéről nevezett Szent Januá- rius< gályáról tudósította (1675. Október 5-én) a debre- czeni lelkészeket, elpanaszolva rettenetes helyzetüket. Maga Debreczen menhelye lett tömérdek üldözöttnek, lelkészeknek, világiaknak, tanároknak, tanítóknak; ide