Rácz Károly: A pozsonyi vértörvényszék áldozatai 1674-ben. I-III. Lugos 1899-1909.
I FÜZET A POZSONYI VÉRTÖRVÉNYSZÉK ÁLDOZATAI 1674-ben.
112 TIZEDIK SZAKASZ. A POZSONYI VÉRTÖRVÉNYSZÉK 1GAZOLHATLANSÁGA. E mü befejezéséül azon kérdés megoldását tűztük ki, a mit ugyan a szives olvasó, az eddig mondottak alapján önmaga is megfejthet: hogy valyon igazolható-e a Vértörvényszék létrejövetele avagy nem ?! A Szelepcsényi György érsek elnöklete alatt 1674-ben Pozsonyban összeült Vértörvényszék felállítása azzal indokoltatott s indokoltatik mind e mai napig, hogy az a Vesselényi-féle összeesküvés kezdeményezőinek kipu- hatolása s elitélése végett hozatott létre. De valyon dönthetlenül áll-e ez az igazolás ?! Vegyük figyelembe, hogy az összeesküvés fejei, tehát kezdeményezői mindnyájan római katholikusok voltak, az elhalt esztergomi érsek Lippai, Vesselényi nádor, Zrínyi, Nádasdy, Frangepán, és I. Rákóczy Ferenc z, kik közül a két első az összeesküvés felfedeztetése előtt elhalt, az utóbbi kegyelmet nyert, Zrínyi és Frangepán Bécsújhelyben, Nádasdy pedig Bécsben 1671. Április 30-án lefejeztettek, nem különben a többiek is, kik kisebb nagyobb mértékben részesei voltak az összeesküvésnek, ugyanazon év nyarán mindnyájan elvérzettek a hóhérbárd alatt. Hogy eshetett tehát az, hogy a szomorú tragoedia vége után, midőn a valódi szereplők már letűntek a cselekvés mezejéről: évek múltával kellett nyomozni azokat, kik állítólag az összeesküvés tényezői s részesei valának ?! S ez esetben miért végeztettek ki azon imént előszámlált s főfő méltóságú emberek, mint az összeesküvés fejei ?
