Rácz Károly: A pozsonyi vértörvényszék áldozatai 1674-ben. I-III. Lugos 1899-1909.

I FÜZET A POZSONYI VÉRTÖRVÉNYSZÉK ÁLDOZATAI 1674-ben.

X

mintegy alkalmilag, kevés nappal az ünnepély előtt gyűlt egybe. Az ügy szószólója a mi zsinatunkon Dr. Antal Géza pápai theologiai tanár volt s ugyancsak ő volt a fáradhatatlan közvetitő is. Mig Hollandiában V a 1 e t o n J. J. P. utrechti theologiai professor, a magyar deákok meleg szivü pártfogója fejtett ki ugyanezen ügy érdekében az egész magyar református egyház hálájára méltó tevékenységet.

A koszorú huszonhat babérlevelére a De Ruyter által Nápolynál a gályarabságból felszabadított huszonhat protestáns lelkipásztor neve van rávésve. Voltak közöttük kálvinisták is, lutheránusok is. Negyvenegyőjöket hurczolták e test- és lélekölő rabszolga munkára, de már csak ez a huszonhat érhette meg a szabaditás örvendetes perczeit. — Neveik meg vannak örökítve a Debreczenben 1895-ben, a tudós és lelkes theologiai tanárnak, Balogh Ferencznek buzdítására és sok fáradozására, özvegy Hegyi Mihályné Úrasszony jótékonyságából állított: „Gályarabok Emlékoszlopáénak törzsén is.

Arany szalagkötés, aranygomb diszszel ékesíti még a kiváló szép ötvösi munkát. Ezekre is emlékszavak vannak rávésve, a kötés csomóját képező gombra pedig egy sok evezős gálya, s felette ez : Ézsaiás XLV : 13.

A koszorút kisérő pergament emléklap szövegét, hollandus nyelven, szintén Dr. Antal Géza tanár fogalmazta s a zsinat nevében, Budapest 1907. Márczius 14 dátummal Br. Bánffy Dezső elnök, Antal Gábor alelnök és Sass Béla jegyző írták alá.

Ebből az Emlékiratból idézem a következőket:

„Ha a történelem minden nagy alakja számot tart tiszteletünkre, mennyivel inkább kell nekünk magyar protestánsoknak éreznünk ezt a tiszteletet De Ruyter iránt, a ki nem csak hazájának történetkönyvébe, hanem a magyar református egyházéba is, aranybetükkel irta be a nevét. A milyen szomorú azoknak a magyar prédiká-