Rácz Károly: A pozsonyi vértörvényszék áldozatai 1674-ben. I-III. Lugos 1899-1909.
I FÜZET A POZSONYI VÉRTÖRVÉNYSZÉK ÁLDOZATAI 1674-ben.
92 V. Vallást teszünk róla, hogy a legszentségesebb pápát mindenkinek isteni tisztelettel kell illetni, nagyobb térdhajtással, mint magát Krisztust. VI. Vallást teszünk róla és állítjuk, hogy a pápára, mint legszentségesb atyára kell hallgatni mindeneknek mindenekben ; azért az olyan eretnekek, kik parancsolatai ellen járnak, minden kivétel nélkül, minden irgalom nélkül, nemcsak tűzre vettessenek, hanem mind testükkel, mind lelkűkkel kárhozatra taszitandók. VII. Vallást teszünk róla, hogy a szentirat olvasása által származnak az eretnekségek és hitfelekezetek s hogy az forrása az istenkáromlásnak. VIII. Vallást teszünk róla, hogy a meghalt mindkét nemű szenteket segítségül hívni, azok képeit tisztelni, előttük térdet hajtani, hozzájok zarándokolni, azokat őltüztetni, előttük gyertyát gyújtani, jó, kegyes, szent, hasznos és idvességes dolog. IX. Vallást teszünk róla, hogy bármelyik áldozár sokkal nagyobb, mint az istenszülő b. Szűz Mária, ki csak egyszer szülte Krisztust s tübbé nem fogja szülni. A római áldozár pedig, nemcsak a mikor akarja, de bármikor akarja is, előállítja és teremti a Krisztust, sőt miután megteremtette, megeszi. X. Vallást teszünk róla, hogy a megholtakért misét szolgáltatni, adakozni, imádkozni hasznos és üdvüs. XI. Vallást teszünk róla, hogy a római pápának hatalma van az írást megváltoztatni, tetszése szerint tübbitni és kevesbitni. XII Vallást teszünk róla, hogy a lelkek a halál után tisztitó tűzben tisztulnak meg és hogy az áldozár miséi azok kiszabadúlását elősegítik. — XIII. Vallást teszünk róla, hogy az úrvacsoráját egy szin alatt venni jó és üdvüs; két szin alatt eretneki és kárhozatos. XIV. Vallást teszünk róla és állítjuk, hogy azok kik
