Rácz Károly: A pozsonyi vértörvényszék áldozatai 1674-ben. I-III. Lugos 1899-1909.
I FÜZET A POZSONYI VÉRTÖRVÉNYSZÉK ÁLDOZATAI 1674-ben.
85 borúban. Neveik be vannak írva a Bárány életének könyvébe. A szabaddá lett gályarab lelkészeknek egy-egy ezüst emlékpénz adatott, melynek egyik lapján Ruyter arczképe volt ily körirattal: „De Ruyter die den britsyn moet gete vpelt heeft aldus door Mullers handt int gouten silver leeft. Ao. MDCLXXVI. den XIV. Jvny.“ Ez a körirat magyar nyelven igy hangzik: „De Ruyter, a ki a brit harczi kedvet megtörte, ekképen él Muller keze által aranyban és ezüstben. — MDCLXXVI-dik év Junius 14-én.“ — Másik lapján a nápolyi gályák ábrázoltainak, ily körirattal: „Hier stryckt hét britsh gewelt voor Neder- landt de vlagh die zee heeft nőit gevvaeght van zulkeen zwaeren slagh.“ — Az ezüst érem másik lapján, hol a nápolyi gályák ábrázoltainak ki, a körirat magyar nyelven igy hangzik: „Itt hajtja meg a brit hatalom zászlóját Németalföld előtt, a tenger soha sem emlékezett ilyen kemény csatára“ — A köriratokat magyarra fordította ifjú Kiss Albert, debreczeni református segédlelkipásztor 1908- Augusztus 8-án. — A második szállítmányt, mely a kapuvári 6 és sárvári 14 fogolyból állott, mert az eberhardi 6 fogoly részint szökés által, részint hittagadás miatt megmenekült, 1675. julius 2-án indította el a vad természetű Kövér Gábor, Kollonics szolgalelkü darabantja. Mint Lányi említi, Káprakottánál történt megszökése utáni bolyongása közben találkozott e 2-ik szállitmánybeli rabtársaival, épen akkor, midőn a magyar határokra ért. Hosszú és véres fogságuk után vitettek Grätzbe és Triesztbe, hogy onnan Nápoly felé hajtassanak. Útközben egy elszökvén közülök, e miatt a többiek számtalan és kegyetlen verést szenvedtek, noha az elszökött harmadnapra visszavitetett. Ezeket nem sikerült Nápolyig szállitni, mert a hajó, melyre Triesztben ültek, ámbár meg volt rakva katonákkal, a velenczeiektől visszanyomatva, kénytelen volt visszaevezm Triesztbe. Itt a foglyokért 1000 aranyat Ígértek, s 500-a*
