Rácz Károly: A pozsonyi vértörvényszék áldozatai 1674-ben. I-III. Lugos 1899-1909.

I FÜZET A POZSONYI VÉRTÖRVÉNYSZÉK ÁLDOZATAI 1674-ben.

83

2. A császár parancsára történt ez az összehívás ? vagy máséra és kiére ?

3. Mikor történt ez ?

4. Minő bünténynyel vádoltak benneteket és miért börtönöztettetek be ?

5. Miként jutottatok az első fogságból e nyomorba, a gályákra ?

6. E büntetésre vagy másnemüre Ítélt benneteket a császár?

7. Eladtak benneteket ezen rabszolgaságra és milyen áron?

8. Hogy hívják mindegyikőtöket és mely városban vagy faluban volt lelkipásztor?

9. Épen nem törődnek-é veletek atyátokfiai Magyarországban, vagy tesznek valamit a ti megszabadításotok ügyében ?

10. Minő eszközt véltek legközelebb czélhoz vezetőnek a végre, hogy szabadságotokat és elébbi hivatal- tokat visszanyerjétek ?

E kérdésekre a szánalmas sorsú, lealázó, súlyos és keserves rabság által elcsigázott, részben sírból kikeltekhez hasonló, vagy árnyékként lézengő prédikátorok oly hathatós, meggyőző és teljesen kielégítő feleleteket adtak, hogy az altengernagy, nehány magamellé vett tiszttel és káplánjával együtt megkereste az alkirályt és hozzáfordult a foglyok szabadon bocsáttatása érdekében. Az alkirály barátságos szavakkal válaszolt úgy, hogy a káplán örömmel eltelve vitte meg a hirt sietve, a foglyoknak, hogy rablánczaik széttöretnek és ők minden nyomorúságból, megszabadúlnak nehány nap alatt. — De midőn azután a flotta, a Francziaország részéről fenyegető háború miatt, kénytelen volt a kikötőt elhagyni, a foglyok továbbra is bilincsben maradtak. Végre a belga szövetséges rendek parancsával kezében, mely szerint 1676. jan. 22-én szigorú vizsgálat után kitűnt, hogy a fogoly prédikátorok és tanárok ártatlanok és minden további halogatás nélkül szabadon bocsátandók: maga Ruyter Adorján Mihály

6*