Rácz Károly: A pozsonyi vértörvényszék áldozatai 1674-ben. I-III. Lugos 1899-1909.
I FÜZET A POZSONYI VÉRTÖRVÉNYSZÉK ÁLDOZATAI 1674-ben.
1s járt az régi szenteket Meglátom végnélkül az én Istenemet. 26. Vitéz Veszprim vára, magyarok végháza! Nagyobb részrül penig az Krisztusnak nyájjá, Bátorkeszi István, ki valék pásztora, — Mastan elbúcsúzom tületek én sírva. 27. Fizesse meg Isten, az ti hüségteket, Sokszor rabságomban küldött pénzeteket, Nem szolgállok többé immár benneteket, írja föl az Isten mennyben neveteket! 28. Az keresztyénségtül böcsületre méltó Sok eccle- siákra sörényen vigyázó Jó Losonczi János, ki veled őrálló Valék, mastan tüled vagyok illy búcsúzó. 29. Kérlek édes uram ! ha tudatlanságból, Valaha vétettem testi gyarlóságbúi, Mivel már végképen megváltunk egymástúl, Bocsánatot kérek, mind ecclesiástúl! 30. Árvaságra jutott édes feleségem Véled együtt penig két édes gyermekem : Megbocsáss már te is másokkal énnekem ; Megváltál én tülem, nem látsz többé engem. 31. Én mindenek fölött arra kérlek téged, Az több árvák között: az UR Istent féljed, Szegény gyermekimet az jóban nveljed, Világi hivságot csak semminek véljed. 32. Nem nyújtom már tovább hozzád beszédemet, Mert nagy keserűség fogta bé szivemet; Hanem azon kérem az én Istenemet: Az több árvák között ne hagyjon titeket! 33. Negyvenkét rab közül mi hárman versekben Trigyentum várának nagy mély tömlöczében, Esztendőszám szerint hetvenötödikben, — Adja Isten, egymást láthassuk mennyégben ! Elérkezvén 1675. husvét második napja, kihozattak a tömlöczből a rabpredikátorok s hajókra rakatván, szállíttattak az adriai tengeren keresztül Peskaráig, de már 41-en, mert Urbanovits András hittagadóvá lett még Triesztben. Peskaránál szárazra szállíttatván, ápril 23-án