Zoványi Jenő – Révész Kálmán – Payr Sándor: Magyar protestáns egyháztörténeti monographiák. Budapest 1898. (A Magyar Protestáns Irodalmi Társaság kiadványai)

I. Magyarországi superintendentiák a XVI. században. Irta Zoványi Jenő.

hogy eredetileg mindnyájan az egri püspöki megyének képezték alkatrészeit. Ez az oka másfelől annak is, hogy a borsodi egyházmegyéhez az egri püspökségnek 1596-ban kezdődő tartós üresedésben volta előtt semmiesetre sem tartoztak hozzá Gömör- és Kishontmegyék, melyek az esztergomi érsekség területén feküdtek. Hasonló okból Tornamegye sem képezte ekkor az abaujvári egyházmegyének alkotó részét. Bizonyítja ezt az a körülmény, hogy ezek a református egyházmegyék, melyeknek egyike később állandóan borsod-gömör-kishonti, másika abaujvár-tornai néven fordul elő, a XVI. században mindig csak borsodinak, illetőleg (aba)ujvárinak volt említve. Másrészről meg tudva van, hogy e század végén a gömörvidéki reformátusok az ottlakó lutheránusokkal még közös testületet képeztek, minélfogva nem tartozhattak egyidejűleg egy másik egyházi hatósághoz is.

102 Azt pedig, hogy jóllehet ezek az egyházmegyék Debreczenben 1567-ben aláírtak az úgynevezett nagyobb czikkeknek, melyek a püspöki hivatalról, mint az esperesi felett állóról emlékeznek meg, ennek ellenére mégsem választottak magoknak püspököt, szintén csak az okozta, hogy alá voltak rendelve az egri püspökségnek, mely ezután is még évtizedekig fennállott, — nem pedig a püspöki igazgatással szemben netalán elfoglalt elvi álláspontjuk, melyet csupán később, helyzetök megszokása és megkedvelése fejtett ki, az esperesek hatalmi féltékenysége pedig bizonyosan táplált bennök. A katholikus püspök hatalma folyvást kiterjedt rajok, nemkülönben a katholicismussal szövetkezett osztrák uralom is, mely míg a lutherismust jó ideig nemcsak eltűrte, hanem pártolta is, addig a sacramentariusokkal, vagy kálvinistákkal mindenkor és mindenütt erélyesebben bánt el, s kétségen kívül megakadályozta volna nagyobbszabású szervezkedésöket, mire még a lutheránusokat sem hatalmazta fel. Huszár Gál (1560) és Szegedi Gergely (1569) esete s különösen Verancsicsnak a Szegedi ügyében vikáriusához intézett levele

103 minden sorában tel-