Zoványi Jenő – Révész Kálmán – Payr Sándor: Magyar protestáns egyháztörténeti monographiák. Budapest 1898. (A Magyar Protestáns Irodalmi Társaság kiadványai)

I. Magyarországi superintendentiák a XVI. században. Irta Zoványi Jenő.

oda menni. És e büntetést Keresztúri Máté, kölesei tanító, ki a tilalom ellenére részt vett a csengeri zsinaton, nem is kerülte ki.

97 Ama tizenhét egyházmegye közül, melyeknek képviselői az 1567-iki debreczeni zsinaton a helvét hitvallásnak aláírtak, tizennégy (beregi, máramarosi, ugocsai, szatmári, nagybányai, középszolnoki, szilágyi, érmelléki, nagyváradi, debreczeni, nyíri, nagykunsági, körösmarosközi és berekböszörményi) tartozott a tiszántúli kerülethez, három (abaujvári, borsodi és zempléni) pedig a tiszáninnenihez. Ez utóbbiból tehát egy, az ungvári nem vett részt a zsinaton s nem írta alá ekkor a helvét hitvallást se. Ennek egyszerűen az az oka, hogy Egri Lukács volt az esperese, a kinek valószínűleg nemcsak személye, hanem tana is pártolásban részesült az egyházmegyétől, mely ennélfogva ebben az időben nem állhatott a helvét hitvallás befogadóinak sorába. De miután Egri Lukács jaszói fogságában 1574-ben

98 kiszenvedett, egyházmegyéje helyreállította előbbi viszonyát a többi tiszáninneni egyházmegyéhez, minek nyilvánvaló bizonysága, hogy az 1591. évi nagykárolyi zsinatnak a Gergely-féle naptár elleni tiltakozásában a Tiszán innenről mind a négy egyházmegye részt vett,

99 úgyszintén hogy az 1593-iki bodrogkereszturi zsinatból kibocsátott körlevelet a zempléni és abauji esperes társaságában az ungvári esperes, Kállai Albert is aláírta.

100 Innen ellenben hiányzott a borsodi esperes, bizonyosan azért, mert a török nem igen volt hajlandó elnézni, hogy a neki behódolt vidékekről bárminő rendű és rangú lakosok rendszeres közlekedésben álljanak a többi országrészszel. Ez a körülmény indíthatta később a borsodi egyházmegyét az egyházi életet szabályozó külön czikkelyeinek megalkotására, noha már azelőtt életbeléptek az egyetemesebb érvényű felsőmagyarországi czikkek.

101 Hogy ez a négy egyházmegye kezdettől fogva összeköttetésben állott egymással, az nem valami különleges egyezségből folyt, hanem pusztán abból az egyszerű tényből,