Zoványi Jenő – Révész Kálmán – Payr Sándor: Magyar protestáns egyháztörténeti monographiák. Budapest 1898. (A Magyar Protestáns Irodalmi Társaság kiadványai)
II. Gyöngyösi Pál (1668—1743,). Irta Révész Kálmán.
szerint kálvinista nemes, ritka odaadással védte Gyöngyösi ügyét, melynek igazságáról teljesen meg. volt győződve, s nagy bátorsággal és ügyességgel erőtlenítette meg a vádló érveit. Nagyon érdekes lenne az egymást sokszor felváltó perbeszédeket ismertetni, erre azonban nincs időnk; csakis annyit említünk fel a vádló érveléseinek jellemzésére, hogy ő a tiszántúli pasquill által egyenesen bebizonyítva látta azt, hogy Gyöngyösi írta a Mária-szobor elleni gúnyverset is, mert hiszen „semel deprehensus, centies reus esse perhibetur" ; majd nem átallta az egyetlen terhelő tanúnak, az olasz katonának vallomását is bizonyító erejűnek venni, „ha egy is a tanú, de legalább fél bizonyítékot ád CÍ ; ennek a fél bizonyítéknak alapján kérte Gyöngyösire a legkínosabb halált! 42 Maga Gyöngyösi úgy a kihallgatáskor, mint a tárgyalás alatt, minden egyes kérdésre határozottan és bátran, minden mentegetőzés és homály nélkül nyilatkozott. Jól látta, hogy vesztére törnek s a gúnyvers miatt szentségtörőnek, istenkáromlónak bélyegezik s ő mégis egész határozottan ós bátran, nem egyszer, de többször kimondja birái előtt: „Igenis, a mi dogmánk szerint a Mária-szobor bálvány, annak tisztelete bálványozás; a minthogy ezt prédikácziómban is elmondottam; de hogy a verset nem én írtam s nem én ragasztottam fel, arra esküszöm". A ki így mer nyilatkozni, arról lélektani lehetetlenség feltételezni, hogy a gúnyvers szerzőségét vagy felragasztását el akarta volna tagadni; hiszen most idézett nyilatkozatának első részével — vádlói és birái szemében — ugyanazt a bűnt követte el, mintha a gúnyverset ő szerzetté volna. Ennek daczára mégis a gúnyvers miatt mondotta ki a városi tanács Gyöngyösire június 20-án ez ítéletet: „Ámbár az 1659 : XLII. törvényczikkben megújított 1563 : XLII. törvényczikk a káromlókra (blasphemantes) első ízben a megvesszözést, másodízben a megbotozást, harmadízben pedig a fejvesztést mondja ki, — jelen esetben Gyöngyösi Pál vádlott, kire bebizonyult, hogy ö költötte és ö ragasztotta a
