Zoványi Jenő – Révész Kálmán – Payr Sándor: Magyar protestáns egyháztörténeti monographiák. Budapest 1898. (A Magyar Protestáns Irodalmi Társaság kiadványai)
II. Gyöngyösi Pál (1668—1743,). Irta Révész Kálmán.
arányban növekedett az ő méltatlankodása, elkeseredése, harczkedve és tevékenysége is. Az 1715: XXX. törvény czikkben igért vallásügyi bizottság, mely a vitás vallási, különösen pedig birtoklási kérdések megvizsgálására és elintézésére szerveztetett, csak 1721. márcziusában kezdte meg működését Pesten, miért is „pesti commissio" néven ismeretes. A kassai reformátusok nagy jó reménységgel voltak e bizottság felől, hogy tudniillik visszaítéli nekik az őseik által épített s tőlök immár harmadízben elfoglalt szép templomot, a mellette levő iskolával, paplakkal és jövedelmekkel együtt. 30 Nagyon természetes, hogy jogos igényeik érvényesítésére mindent elkövettek s e nagy munkában ismét Gyöngyösié volt az oroszlánrész. A jó reménységet azonban csakhamar keserű kiábrándulás követte. A vallásügyi bizottságnak többségét alkotó r. kath. tagok, az egyháziak épen úgy, mint a világiak, a legmerevebb visszautasítás álláspontját foglalták el a protestánsok legjogosabb kívánságai ellen is; a klérus egész nyilt sisakkal követelte, hogy a vallás ügyében hozott minden eddigi törvény eltöröltessék, a protestáns vallás az országból kitiltassék, mert „a birodalom nyugalma és a lakosok egyetértése nem áll másban, mint a vallás egységében ; semmi más nem köti annyira a fejedelemhez a népek lelkét, mintha egy szívvel lélekkel azt a vallást követik, melyet a fejedelem vall; — a vallás egysége az ország ereje, a vallás különbözősége az ország veszte". A vakbuzgó egri püspök, gróf Erdődy Gábor, egy, Timon jezsuita által írott s a pesti bizottságnak ajánlott könyvben még bővebben kifejtette a klérus ezen rettenetes elveit és követeléseit. A munka szellemét már czíme elárulja: „Opusculum theologicum, in quo quaeritur: An et qualiter possit princeps, magistratus, dominus catholicus in ditione sua retinere haereticos; vei contra poenis eos aut exilio ad fidem catholicam aplectendam cogere". (Nagyszombat, 1721.) A magyar protestánsokban méltán felforrott a vér e jezsuita munka olvasásakor, mely egyenesen azt hirdeti,
