Zoványi Jenő – Révész Kálmán – Payr Sándor: Magyar protestáns egyháztörténeti monographiák. Budapest 1898. (A Magyar Protestáns Irodalmi Társaság kiadványai)
I. Magyarországi superintendentiák a XVI. században. Irta Zoványi Jenő.
56 Teutsch: Synodalverhandlungen, 74—75. 1. 57 A kosdi káptalannal. 58 Teutsch: Synodalverhandlungen. 20—23. 1. 59 Haner: i. m. 269. 1. — Archiv des Vereines für Siebenbürgische Landeskunde. N. F. IL k. 282. 1. 60 *Kiss Áron (i. m. 286. 1.) 1572-ben készített genfi vallástételnek mondja. Az elnevezést a zsinati végzések eredeti szövegének helytelen műszavából vette, a szereztetés ideje pedig bizonyosan sajtóhiba 1552 helyett, a mikor tényleg készíté Kálvin a „genfi consensust". Ám a tarczali és tordai zsinat nem ezt, hanem a Beza confessióját fogadta el. 61 Haner: i. m. 269. 1. 62 Az erdélyi református egyházi írók egészen a legújabb időkig vonakodtak Dávidot ilyenül elismerni, hanem mereven ragaszkodtak ahhoz, hogy Alesius volt az első református püspök. Csakhogy a közvetlen források egyebet beszélnek s velők szemben ez a némileg elfogultságból is eredő nézet nem állhat meg. 63 Melius „Az egész szentírásból való igaz tudomány" (Debreczen, 1570.) czimű munkája ajánlólevelében 1570. márczius l-jén írja, hogy „Erdélyben Fehérvárott kétszer, Váradon háromszor, Debreczenben kétszer győztük meg a Blandrata Ferenczeket a szentírásból, mégis nem akarnak megtérni". A gyulafehérvári hitviták elseje 1566. ápr. 24—27, másodika 1568. márcz. 8—18, a nagyváradiak közül a harmadik 1569. okt. 20-25, a debreczeniek közül pedig az első 1568. febr. 2-án tartatott. A másik két nagyváradi hitvitának egyikéről semmi egyéb tudomásunk nincs, de mindenesetre a második gyulafehérvári hitvita után s a harmadik nagyváradi hitvita előtt volt, mig másikát valószínűleg 1568. aug. 22-én s végűi a második debreczeni hitvitát körülbelül a nagyváradi harmadik hitvitát megelőzőleg tarthatták. Ezt, sőt talán mindkét debreczeni hitvitát némely történészek (Keresztény Magvető. 1892, 17. 1. és Protestáns Szemle. 1898. 243. 1.) közös megegyezéssel „békekisérletnek" tekintik, azonban ugyanannyi joggal akár mindegyik hitvitát bátran annak nevezhetnék. Volt még hitvita 1570-ben is Békésen és Simándon. w 1567. szept. l-jén igy ír alá egy ajánlólevélnek: „Franciscus Davidis et seniores ecclesiarum Ungaricarum in Transsylvania" — 1568. aug. 15-én így : „Superinten, et ministri ecclesiarum consentientium in Transsylvania", — s 1569-ben is superintendensnek mondja magát (Jakab: Egyháztörténelmi emlékek 48, 50, 68. 1). 66 Teutsch: Synodalverhandlungen. 124-125. 1. 66 Teutsch: Urkundenbuch. I. k. 200. 1. 67 Teutsch: Synodalverhandlungen. 129—138.1. az egész gyűlésnek szemtanú tollából való érdekes és részletes leírását adja.
