Zoványi Jenő – Révész Kálmán – Payr Sándor: Magyar protestáns egyháztörténeti monographiák. Budapest 1898. (A Magyar Protestáns Irodalmi Társaság kiadványai)

I. Magyarországi superintendentiák a XVI. században. Irta Zoványi Jenő.

ságában álljon az ország törvénye szerint mindenütt üldözni és elfogni az ilyen lutheránusokat." (Eredetiben közli Kovachich : Supplementum ad vestigia comitiorum. III. k. Buda, 1801., 191. 1.) 7 Szilágyi Sándor: Erdélyi országgyűlési emlékek. I. k. Budapest, 1875., 217. 1. 8 Teutsch Gy. D.: Urkundenbuch der evangelischen Landeskirche A. B. in Siebenbürgen. II. k. (Synodalverhandlungen im Reformationsjahrhundert.) Nagyszeben, 1883., 1. 1. 9 Haner György : História ecclesiarum Transsylvanicarum. Frankfurt és Lipcse, 1694., 206. 1. Az ismert eredeti kútfők azonban nem erősitik meg ez állítást, noha egészen elvetni nem lehet. 10 Kirchenordnung aller Deutschen in Siebenbürgen. Brassó, 1547. — Agenda für die Seelsorger und Kirchendiener in Siebenbürgen. Brassó, 1547. 11 A beszterczei káptalannak kétrendbeli fölterjesztése, melyeket 1554-ben Bornemisza Pál kath. püspökhöz intézett, tanúságot tesz az egész testületnek egyfelől lutheránus hitéről, másfelől a püspökök alá rendeltségéről. Egész terjedelműkben közölte őket az Archiv des Vereines für siebenbürgische Landeskunde. N. F. I. k. 375.—383. 1., kivonatosan Jakab Elek: Dávid Ferencz emléke. Budapest, 1879. 11. —15. 1. és Zsilinszky; i. m. I. k. 63.—65. 1. A felterjesztések szerzőjéül Jakab Dávidot gyanítja, ki szerinte ekkor péterfalvi plébános volt. Ámde ez már ekkor kolozsvári tanárságot viselvén, teljességgel nem lehetett a különben tanult ós bátor szerző. 12 Szilágyi Sándor: Erdélyország története. I. k. Pest, 1866., 372. 1. szerint Wiener a „Brassó és Wagner boszuságára" választatott meg, a mit kétségen kivül nem ir kellő alap nélkül az ezen műve folyamán forrásokra ritkán hivatkozó kitűnő szerző. 13 Haner: i. m. 217. 1. szerint már az 1552. évi nagyszebeni zsinat választott püspököt. 14 A Pallas Lexikonának az „Erdélyi róm. kath. püspökségéről szóló czikke 1552-re teszi Bornemisza püspökségének kezdetét, de határozottan a másoktól említett 1553. évszám a helyes, már csak annálfogva is, mert amit Castaldo a maga korlátlan uralma érdekében Váradra nézve megakadályozott, hogy tudniillik a püspöki szék betöltessék, azt épen úgy érdekében állott Gyulafehérvárra nézve is megakadályozni. Ez utóbbi püspökének kinevezését tehát épen akkorra tehetjük, amikor a nagyváradi uj püspöké történt, azaz a Castaldo visszahivatása utáni időre, 1553.-nak tavaszára. (V. ö. Bunyitay Vincze : A nagyváradi püspökség története. I. kötet N agyvárad, 1883., 412. 1.) 15 Két körlevelet bocsátott ki, melyek egyikében bűneik megbánására s tévelygéseikből való megtérésre, másikában pedig zsinat-