Zoványi Jenő – Révész Kálmán – Payr Sándor: Magyar protestáns egyháztörténeti monographiák. Budapest 1898. (A Magyar Protestáns Irodalmi Társaság kiadványai)

I. Magyarországi superintendentiák a XVI. században. Irta Zoványi Jenő.

azonban a közzsinatok és az esperesek jogainak épségben tartásával. Az erdődi második zsinat, valamint a debreczeni hitvallás a felavatás jogát nem köti kizárólag a püspöki álláshoz, sőt még az esperesihez sem, hanem valamennyi lelkésznek jogot ad rá. Ellenben Sztárai 174 a Dunántúl, a szászok pedig Erdélyben 175 már megelőzőleg a püspök hatáskörébe tartozónak tekintették a lelkészavatást. Ez a felfogás csakhamar utat tört a tiszántúli egyházkerületbe is, de akként mégis enyhítve, hogy a felavatás „az egyház tudós és gyakorlott főpapjai és superintendense" által végzendő. 1715 A tiszáninneni egyházkerületnek püspök alá nem rendelt négy egyházmeg}^éjében természetesen a seniorok voltak felruházva ezzel a joggal 17T

, viszont a Duna mellékén a püspököt illette az. 178 A dunántúli lutheránus egyházkerület törvénykönyve a püspöki teendők közé utalja az ordinálást, 179 de szabadságot ad a „fősenioroknak", hogy ideiglenesen megengedjék némelyeknek az egyházi szolgálatot. 180 Az 1595-iki tasnádi zsinat a tiszántúli ref. egyházkerületben is megengedte, hogy az ordinandusok a következő zsinatig az urvacsorája kiosztásának kivételével minden lelkészi szolgálatra kibocsáttassanak. 181 A herczegszőlősi kánonok szintén felhatalmazzák az espereseket, hogy „a prédikálást egy ideig megengedhetik". 182 A felavatásnak a közzsinaton kellett történnie, de sürgős esetekben kivételesen időközben is el lehetett végezni. Az erdélyi református egyházkerület még ilyenkorra is meghagyta 1599-ben, hogy a püspök legalább „az ő maga dioecesisét convocálja. "

183 A püspök fegyelmi hatósága nemcsak a lelkészi és tanítói karra terjedt ki, hanem általában minden egyháztagra. Az erdődi második zsinat még csak jóakaratú intésre és kemény dorgálásra 184 ad jogot a püspöknek, de később nagyban tágult hatásköre az alája rendeltekkel szemben. Lelkére van azonban kötve, hogy „emberségével és tisztességes magatartásával inkább azon legyen, hogy megnyerje az illetőnek lelkét" s „atyafiúi szeretettel és emberséggel"