Zoványi Jenő – Révész Kálmán – Payr Sándor: Magyar protestáns egyháztörténeti monographiák. Budapest 1898. (A Magyar Protestáns Irodalmi Társaság kiadványai)

I. Magyarországi superintendentiák a XVI. században. Irta Zoványi Jenő.

bánosok és prédikátoraik közti viszony rendezését illetőleg' hoztak néhány határozatot s egy pár lényegtelen ügyet intéztek el, utoljára pedig egy lelkésznek a lelkészi hivatal méltóságáról tartott oratiója után a superintendens bezárta a zsinatot. A közzsinatnak végrehajtó közege és állandó képviselője, mintegy helyettese a superintendens volt, aki azonban a zsinatnak csak elnöki tisztét vitte, de felette nem állott, sőt ellenkezőleg a zsinat az ő időközben tett intézkedéseit nemcsak felülvizsgálhatta, hanem meg is változtathatta. 159 Zsinat együtt nem létekor sem volt egészen szabadjára hagyva, a mennyiben például a tiszántúli egyházkerület azt is megszabta, hogy „a superintendens mindent a seniorok beleegyezésével tegyen s magán tetszéséből ne próbáljon semmit". 160 Ugyanebben a szellemben mondták ki a herczegszőlősi kánonok, hogy „a fő püspök semmit az önön fejétől ne cselekedjék, hanem ha valamit akar kezdeni^ a senioroknak és akik többen arravalók lesznek, hirré tegye, és azoknak egyenlő tanácsukból és akaratjukból legyen, ha mit akar cselekedni". 101 A dunántúli evangélikus kerület ezt a czikket némileg átdolgozott alakban fogadta el, mely elismeri, hogy „a superintendensnek tiszte legfőbb az eklézsiában," s csupán a seniorokat tartja általa megkérdezendőknek, nem pedig más „arravalókat" is. 162 Az erdélyi unitáriusok épenúgy, mint a baranyai reformátusok nem elégedtek meg az esperesek tanácsával, sőt 1579-ben rendszeres consistoriumot szerveztek, 1153 mely ugyanazt a hatáskört foglalta el a püspök mellett, mint máshol az esperesi kar* a mely különben bizonyára összes tagjaival benne volt. Ennek a consistoriumnak előbb huszonnégy tagja volt, de már 1580-ban tizenkettőre szállították számukat, 164 melybe azonban az esperesek valószínűleg nem voltak beleértve. Erdélyben egyébiránt a fejedelem patronusi jogánál fogva abban a tekintetben is különleges helyzetök volt a püspököknek, és pedig valláskülönbség nélkül, hogy megválasztatásuk után hivatalukban a feje-