Zoványi Jenő – Révész Kálmán – Payr Sándor: Magyar protestáns egyháztörténeti monographiák. Budapest 1898. (A Magyar Protestáns Irodalmi Társaság kiadványai)

I. Magyarországi superintendentiák a XVI. században. Irta Zoványi Jenő.

leges szervezetében való élete adataink szerint mindössze tíz évig tartott. Az állítólag 1564-ben vagy 1565-ben

139 Nyderlaissi Masko Menyhért, murányi várparancsnok által a várba egybehívott lutheránus zsinat, melyen a murányi esperesség lelkészei vettek részt, a várban elhelyezett katonák papjának, Friedt Cypriánnak az elnöklete alatt egy egyházi rendszabályzatot készített, melyet ettőlfogva ez egyházmegye évtizedekig érvényben tartott s Herberstein Gyula várparancsnok később 130 újra megerősített. A murányi czikkeknek 1590-ben alávetette magát a csetneki egyházmegye is, a nélkül, hogy az ebben tekintélyes számmal levő református papok kifogást tettek volna ellene. 131 A két esperesség ezáltal olyanforma viszonyba lépett egymással, mint a tiszáninneni református egyházkerület esperességei, azonban míg ezeknek az esperesei a lelkészavatásnak legtöbbnyire püspöki jogát is gyakorolták, a murányi czikkek alapján álló két egyházmegye esperesét, bár szintén egyiránt használta úgy a superintendens, mint a senior czímet, ezzel a joggal a murányi czikkek nem ruházták fel. Ennek okát abban kereshetjük, hogy az osztrák uralom közvetlen hatósága, a várparancsnok védnöksége alatt állottak, ki a katholikus püspökök ebbeli jogát még lutheránus hite mellett is vagy nem akarta, vagy nem merte csorbítani. Ugyancsak a várparancsnok befolyásának lehet tulajdonítni, hogy úgy előbb a murányi egyházmegye esperese, mint később a szövetségre lépett két egyházmegyének superintendens-seniora rendesen a murányi vár papja volt.

133 A szövetséges egyházmegyék 1594-ben azt a tévesztett lépést tették, hogy a Murány várában tartott újabb szervezkedő zsinatukon kötelezőleg bevették a szigorú lutheránus pentapolitana confessiót, a mivel a reformátusok részéről természetesen fölkeltették az ellenhatást s megnyitották nekik a szakadásra vezető utat. A két egyházmegye 1596-ban háromra szaporodott oly módon, hogy a kishonti egyházak, melyek eddig a murányi tractusnak tették kiegészítő részét, attól elválva, külön esperességgé 3