Zoványi Jenő – Révész Kálmán – Payr Sándor: Magyar protestáns egyháztörténeti monographiák. Budapest 1898. (A Magyar Protestáns Irodalmi Társaság kiadványai)
IV. Id. Wesselényi Miklós báró küzdelme és szenvedése vallásáért. Irta Földváry László.
el is halasztották boldogabb időkre ; de Nagy Sámuel ágens tanácsára éppen úgy húzták-halasztották a csecsemő-leányka megkereszteltetését is, várván a királyi választ május 21-dikén beadott folyamodványukra. Az pedig késett folyvást. Elmúlt május s majd június hó is a nélkül, hogy vége szakadt volna a bizonytalanságnak, mely annyival kínzóbb volt rájuk nézve, mert az ellenkező párt erősen ostromolta őket az újszülött gyermek miatt, s a keresztelés halogatásából sejtve a báró czélzatát, igyekezett azt meghiúsítani. Batthyány püspök a csecsemő lelkeüdvössége felől aggódva atyailag inté, majd fenyegetve sürgette a bárót és bárónét engedelmeskedésre, a mi újabb levelezésre adott alkalmat. Az új nagyváradi püspök Kollonics László gróf pedig egyenesen Zsibóra küldte a zilahi plébánost, hogy a gyermeket keresztelje meg, de a mit Wesselényi nem engedett meg, azt izenvén a magát bejelentő Zolnay Antalnak, hogy be ne merje tenni lábát az udvarba; minek folytán aztán ez a királyi táblához fordult, elpanaszolva, hogy Wesselényi leánykája mindeddig nincs megkeresztelve, s hivatkozva a Guberniumnak márczius 30. és április 19-én kiadott rendeleteire, kérte, hogy a bárónénál — ki még mindig a róm. kath hiten van — közbenjárjon, hogy gyermekének megkereszteltetését ne halogassa tovább, hanem azt a kir. rendelet értelmében róm. kath. pappal kereszteltesse meg. 5 ' A kir. tábla júl. 5-én tartott üléséből Szabadszállásy György elnök és Hatfaludy Ferencz nótárius által tudatta Wesselényivel, hogy Zolnay Antal megkeresésének — melyet másolatban küld — helyt adván, egyátalában nem kételkedik, hogy alattvalói hűséggel fogja a felsőbb rendeletekhez tartani magát, 58 A kir. tábla levelével majdnem egy időben érkezett meg folyamodványukra is a várva-várt válasz, de távolról sem olyan alakban, mint azt óhajtották, remélték és várták. Ellenségeiknek a trón zsámolyáig érő keze mérget csepegtetett a toll hegyére, melylyel a császári legfensőbb határozat aláíratott,"
