Zoványi Jenő – Révész Kálmán – Payr Sándor: Magyar protestáns egyháztörténeti monographiák. Budapest 1898. (A Magyar Protestáns Irodalmi Társaság kiadványai)

IV. Id. Wesselényi Miklós báró küzdelme és szenvedése vallásáért. Irta Földváry László.

jutalom elnyerése után már csakugyan megnyugodhatott volna. Leánya szerencsés, ő maga gazdag, mi sem hiányzott, hogy boldog megelégedésben éljék tovább az életet. Ámde ő nem tudott megelégedni azzal a sokkal, a mit már elért, még annál is többet akart. Ügy látszik, hogy a királynénak kitűnő kegyelmi ténye csak a vallási fanatismust hizlalta nála, mely mint rossz szellem nem hagyott neki nyugtot, hanem folyton sarkalta, hogy unokáinak a földi mulandó bol­dogság mellé az egyedül idvezítő anyaszentegyház kiváltsá­gos tulajdonát képező mennyei örök boldogságot is minden áron megszerezni iparkodjék. Mintha csak a gazdagságának dicsőségével és a király által felmagasztaltatásával dicsekvő Hámánt látnánk újabb kiadásban magunk előtt, a mint mondja: „mindezek kicsinynek láttatnak nekem, míg uno­káimat a római egyház kapujában ülni nem látom". S hogy oda ültesse, egész a szívtelenséggel, sőt mondhatni őrült­séggel határos makacs kitartással dolgozott azon. Midőn leánya közeledett az anyasághoz, nemcsak a becsületkérdésben annyira kényes katonai szellemet hívta összeköttetései útján segítőül, hogy Wesselényit nemesi sza­vára tett ígéretének beváltására szorítsa: hanem a hely­tartótanács által a galicziai polgári hatóságot is utasíttatta ügyelettel lenni arra, hogy a születendő gyermek róm. kath. pap által kereszteltessék meg. Az ellene ekként két oldalról is intézett támadás nem kevés kellemetlenséget okozott Wesselényinek. A becsület­szónak hangoztatása erősen feszélyezte mint katonát, s még inkább bánta az arisztokrata gőgtől nem mentes főurat a kerületi főnöknek a nyert utasítás értelmében való föl­lépése s vele szemben tanúsított eljárása. A főnök hivatal­beli túlbuzgalma a kitörésre könnyen hajlandó Wesselényit is túlságba ragadta s megtörtént nem ugyan — mint Kemény Zs. beszéli — a hajnak erőszakos módon fürtökbe göndö­ríttetése és rizsporoztatása, hanem éles nyilatkozatok közben az egykori fodrászinasságra való czélzás. 27 A hivatalos tekintélyében s egyéni hiúságában erősen

Next

/
Oldalképek
Tartalom