Zoványi Jenő – Révész Kálmán – Payr Sándor: Magyar protestáns egyháztörténeti monographiák. Budapest 1898. (A Magyar Protestáns Irodalmi Társaság kiadványai)

IV. Id. Wesselényi Miklós báró küzdelme és szenvedése vallásáért. Irta Földváry László.

Mi ez? Szent örjöngés-e, mely a vallási téves fogalmak által megzavart léleknek deliriumában, mint egykor Ábrahám, máglyát rak, megkötözi saját gyermekét és tüzet vesz kezébe, hogy azt ez alatt fölgyújtsa? Vagy az önkény szolgálatában elfásult, kegydíjakhoz, jutalomhoz szokott léleknek rideg, és az elért eredményen messze-túl néző önző számítása, mely gyermekének már megalapított szerencséjét csak mellékes dolognak tekinti és lépcsőül használja, hogy annak segélyé­vel saját önző vágyait is elérhesse? Talán mind a kettő. Nagyajtai Cserey Farkas apostata sarjadék volt. Apja János Leopold császár hűségére esküdvén, generál Chusáni mellett szolgált, mi közben — a mint testvérbátyja, a jeles emlékirat-szerző s mind halálig erősen buzgó kálvinista Cserey Mihály keserű iróniával mendja -— „valami világi hivság kedveért megbolondula és pápistává lőn". Gyermeke 1 már a róm. kath. vallásban születtek és neveltettek. 1719-ben született jeles tehetségű fiát Farkast a jezsuiták kolozsvári főiskolájába adta, hol a nemesek Convictusában Kaprinay által neveltetett, míg 1742-ben bölcsészet-tudorrá avattatott. A jezsuita-növendék későbbi korában is a jezsuita páterek: Hell, Pray, Pálma, Katona s volt nevelője Kaprinay társa­ságában találta legnagyobb örömét, a mi aztán nagyon is meglátszott rajta; mert bár egyike volt a legműveltebb em­bereknek, de vallási meggyőződésében nem bírt korának és körének fogalmain túl emelkedni. Már mint gyermek erősen beszívta s aztán a családi és vallási kitéphetlen tra­diczióin élősködő osztrák ház közelében élve, hűségesen ápolta magában nemcsak a római egyház egyedül idvezítŐ voltában való vakhitet, hanem az azzal együtt járó elfo­gultságot is a máshitüek iránt, kiket, ha szép móddal nem lehet, erőszakkal is kell az igaz hitre téríteni s így az örök kárhozattól lelküket megmenteni. De egyébként is valódi pápista volt, ki magas állásának bokros elfoglaltatásai mellett sem mulaszthatá el, hogy a lorettói szűz tiszteletére versben és prózában dicshymnusokat zengedezzen. u

Next

/
Oldalképek
Tartalom