Zoványi Jenő – Révész Kálmán – Payr Sándor: Magyar protestáns egyháztörténeti monographiák. Budapest 1898. (A Magyar Protestáns Irodalmi Társaság kiadványai)

IV. Id. Wesselényi Miklós báró küzdelme és szenvedése vallásáért. Irta Földváry László.

„(1770) attól a veszett szokásától, melyben az Istennek „buzgó tisztelete és a szent dolgokról való elmélkedés „csak az alávaló henye emberekre, vagy pedig csak ama „gyengébb szivű és érzékenyebb nemre, az asszonyi seregre „bizatik: nem tartotta a világi fényes méltósággal ellenkezőnek lenni az ő Istenét nemcsak ez vagy amaz formu„lához köttetett, hanem az ő szívének belső rejtekéből az „Egekre felbocsátott buzgóságos esedezésekkel mindennap „tisztelni, nem tartotta fényes rangjával ellenkezőnek az ő „Istenének beszédét — a melyhez képpest e világnak minden „könyve semmi és hiábavalóság — ottan-ottan olvasni." Az apa és anya által egyaránt melegen ápolt és buzgón gyakorolt evangéliumi vallás scholájában nevekedett az ő rengő bölcsőjétől fogva a mi Wesselényink is, azt oltogatták nagy gonddal szívébe-lelkébe a szülők; s mint maga mondja: azt ismerte igaznak, arra esküdött meg gyakorta mind Istenének, mind szülőinek és esküjéhez híven ahhoz — a szó teljes értelmében — vagyont, életet és mindent feláldozni kész buzgósággal ragaszkodott. E ragaszkodás a lehető legerősebb próbán ment keresztül, de fényesen kiállotta azt az uralkodó vallás érdekében álnok ravaszsággal támasztott és az államhatalom minden eszközeivel támogatott ama kínos bonyodalmak s évekig szakadatlanul tartó lelketlen üldöztetések alkalmával, melyek közt Wesselényi a hasonlíthatlanul erősebb ellenféllel szemben bámulatos türelemmel, férfias kitartással s mártyrságra is kész elszántsággal védte hitét, vallását; s a melyek bár elleneinek győzelmével végződtek, de a nyert győzelem örök szégyenfolt marad a győzőkön. Az érintett s Wesselényinek annyi lelki gyötrelmet okozott bonyodalmak házasságával vették kezdetüket, sőt egyenesen abból származtak. Anyja Dániel Polyxena az 1775-dik év szeptember 24-én meghalván, midőn a nővérei: Zsusánna b. Bánffy Györgyné, Mária gr. Teleki Ádámné és Anna í0 gr. Bethlen Lajosnéval való osztozkodás végett Galicziából haza jött s e közben Kolozsvárott hosszasabban