Zoványi Jenő – Révész Kálmán – Payr Sándor: Magyar protestáns egyháztörténeti monographiák. Budapest 1898. (A Magyar Protestáns Irodalmi Társaság kiadványai)

I. Magyarországi superintendentiák a XVI. században. Irta Zoványi Jenő.

tetszést szült úgy Báthory Györgynél, mint a kerületében" lelkészeknél (lehet, hogy nem az összesnél), kiknek espereseik az 1555. évi február 24-iki erdődi zsinaton egyhangúlag ellene nyilatkoztak.

21 Lemondott e tisztéről ennek következtében, vagy pedig nem sokkal ezután meghalt? nem állapítható meg, csak annyi bizonyos, hogy már az ez évi június 24-én Óváriban tartott zsinat nevében Károlyi Boldi Sebestyén írt alá egy okmánynak, mint superintendens.

22 Az ekkor erdődi, később pedig krasznabélteki, magisteri czímmel bíró lutheránus lelkész foglalta el tehát a Tordai helyét, hogy annál nagyobb lelki fájdalommal szemlélje, hogyan hódítja el a kálvini szellem a lutherismus híveit gyors egymásutánban s miként marad hatástalan az a hitvallás, ri melyet a „sacramentaria secta" ellenében Kolozsvárit 1557. június 13-án az „inferior Pannónia" és az egész erdélyi „mindkét nemzet" nevében elvtársai vele együtt megállapítottak, s a melynek az „inferior Pannónia" részéről rajta kívül csak Horváth Mihály, hadadi lelkész, szilágyi archidiakonus és Csanádi Imre erdődi lelkész, később az unitarismus bajnoka írt alá. Nemsokára

34 el is hagyta superintendensi hivatalát s pár évvel azelőtt legalább is mintegy száz egyházból álló,

25 de most már visszatarthatatlanul a szétzüllés felé közelgő egyházkerületét, mely — ha hitelt lehet adni annak az állításnak, hogy Bogácsi Demeter csengeri lelkész 1559-ben protestáns püspöki tisztet viselt

2J — ennek megválasztásával még egy próbát tett életbenmaradására. Nem sikerült. A tiszántúli kalvinismus épen ebben az évben érte meg legnagyobb diadalát, a midőn ugyanis vezére, Melius Péter, az erdélyi magyar lutheránus superintendenst ugyancsak a helvét irány hívévé tette s vele együtt megtartotta az első magyarországi református zsinatot. Mert erdélyi magyar lutheránus superintendens szintén volt már ekkor, még pedig nem is mint egészen új keletű dolog. Ha az erdélyi összes szász lutheránusok 1553-ra külön superintendentiává szervezkedtek, a magokra hagyott