Zoványi Jenő – Révész Kálmán – Payr Sándor: Magyar protestáns egyháztörténeti monographiák. Budapest 1898. (A Magyar Protestáns Irodalmi Társaság kiadványai)
III.Magyar pietisták a XVIII. században. Irta Payr Sándor.
és tiszteletét bírták. Tizennégy évi időközben (1742—1756) négy pietistát választottak püspökké: Tóth Jánost, Fábrit, Sartoriust (ki öregsége és betegsége miatt hivatalát el nem foglalhatta) és Bárányt. Károlyi István, Torkos, Bárány György és Miskey mint esperesek, érdemekben gazdagműködésükkel erkölcsi sikert, elismerést is arattak. Vásonyi Márton mint Telekesi Török István udvari papja, eme jeles egyházvédőnk bizalmát bírta. Miskey Kemenesalján Ostffy Mihálynak volt kedves embere. Bárány János püspökké választását pedig egyenesen az erélyes Wittnyédy János kerületi felügyelőnek lehet tulajdonítani. Csupán a lelkészek köréből emelkedtek itt, túl a Dunán egyes hangok és rosszaló ítéletek a pietisták ellen. Perlaky József nemeskéri lelkész például Tóth Jánosnak püspökké avatását épen azon okból ellenezte, mert pietista. De mit sem ért el vele. Másfelől azután Perlakynak, már mint püspöknek is kemény vádakat kellett hallania épen kötelességmulasztás miatt a pietistákkal rokonszenvező Balogh Ádám várpalotai paptól. Szint így járt Kiss Zsigmond téthi lelkész is, ki Bárány püspöknek kátéját és egyéb könyveit tűzre valóknak mondta („Vulcano dignos judicaverit"). De épen ezen bűne miatt tiltakoztak a tolnaiak 1758. az ellen, hogy Kiss püspöknek kandidáltassék. És más kerületbeliek sem hagytak békét az itteni magyar pietistáknak. Valami Polcz Mihály satirát írt a pietisták, névszerint ezek kiválóbbjai, Torkos, Bél és Bárány ellen. 63 De ezen apróbb áskálódások nem ártottak a pietisták jó hírének, nevének. Ok magok is tiltakoztak a pietista jelző ellen, különösen midőn Francke halála után a némethoni pietismusnak szélsőségei is jelentkezni kezdettek. Voltak ifjabb papjelöltek, kik e miatt nem is Halléban, hanem Wittenbergben töltötték külföldi tanuló éveiket s itthon mégis Bárány Györgynek, Torkos Andrásnak lettek leghívebb tanítványai. Az úgy nevezett magyar pietisták magok egész szellemi irányukat és munkájokat élő hitnek, igaz keresztyénségnek tartották.
