Zoványi Jenő – Révész Kálmán – Payr Sándor: Magyar protestáns egyháztörténeti monographiák. Budapest 1898. (A Magyar Protestáns Irodalmi Társaság kiadványai)

III.Magyar pietisták a XVIII. században. Irta Payr Sándor.

kenti a szülőket: „ne szégyeneljék azt tanulni koros emberek is, ha oly szerencsétlen nevelések esett, hogy ifjúságukban nem tanultak. Szülék gyermekeiket olvasás nélkül fel ne neveljék. Ne legyünk ebben restebbek a zsidóknál — mondatik az V. pontban — kiknél, a hol oskoláik nincsenek, a szülék magok tanítják gyermekeiket, hogy olvasás nélkül egy sem nevelkedik fel. Nagy volt a szükség a XVIII. elején magyar áhítatossági könyvekben. Ezt az ügyet is a pietista papok karolják fel és nagy buzgalommal gondoskodnak a hívek lelki táplálékáról. Az új-szövetségnek három magyar fordítása: Bél Mátyásé, Torkos Andrásé és a két Bárányé jelent meg nem egészen négy évtized alatt, s ezek közül az utóbbi magyarázatokkal van kisérve. Káték, imakönyvek, énekes- és egyéb áhítatossági könyvek ezen mostoha időkben oly szép számmal jelentek meg, hogy ezen irodalmi munkássággal a XIX. század első fele sem állhatja meg a versenyt. Torkos András 1709. évi imakönyvét (Engesztelő Áldozat) az előszó szerint azért írta, hogy az imádságos könyvekben való nagy és rettenetes fogyatkozás supleáltassék. Oly nagy a szükség — úgymond — hogy igen sokan még az úrvacsorához is puszta kézzel, imádságos könyv nélkül járulnak, mert ilyent nagy áron sem kapnak. Hegyfalusi György pedig 1729-ben kiadott „Centifolia, Százlevelű Rózsa" czímű, jórészben verses imakönyvében az akkor gyászban ülő Sión leányát, Sáron rózsáját vigasztalni akarja. Ajánló szavai szerint: Mostani gyászodban tartsd nyereségednek, íllattyát nyújtsd kérlek a te Istenednek. Ennek erejével elméd bátoríthad, Vasár-mivelö nap illattyát szagolhad, Ünnepnap pediglen bokrétádat nyujthad Mennyei mátkádnak hiteddel ajánlhad Ha pedig valami nyavalya téged ér, Vagy hozzád akármi szomorú eset fér: (Eme) Rózsa szálat vedd elől, félre tér Minden keserűség, ostromlani nem mér.