Zoványi Jenő – Révész Kálmán – Payr Sándor: Magyar protestáns egyháztörténeti monographiák. Budapest 1898. (A Magyar Protestáns Irodalmi Társaság kiadványai)

III.Magyar pietisták a XVIII. században. Irta Payr Sándor.

történetek tanítása és a koníirmácziói oktatás A vallástanítás óráit pedig gyermekimák és közbeszőtt egyházi énekek által igyekeztek melegebbekké, épületesebbekké tenni. VII. A pietisták mint a felnőttek, a nép és gyülekezet gondozói. A pietistáknak' erős meggyőződése volt, hogy a puszta igehirdetés a templomban nem elégséges. Ezért szükségesnek mondják és melegen ajánlják a házi magános intéseket és beszélgetéseket, a hívekkel való minél közvetlenebb érintkezést s azoknak minél hívebb testi és lelki gondozását. Bárány különösen inti szolgatársait, hogy az „ordinatióban reájok bízott curam individualem, mely a ministeriumnak lelke volna, félre ne tegyék". Kikel az olyan pásztorok ellen, a kik nyáj ok lelki állapotát nem ismerik, a tudatlanokat nem tanítják, az erőtleneket nem gyámolítják, a betegeket nem gyógyítják stb., hanem csak Űrnapján mutatnak egy legelő mezőt, melylyel még élni sem tudnak és a többit abbahagyják. „Megelégednétek-e ti véle — kérdi Bárány — ha a ti pásztoraitok a ti szegény juhaitokat csak kivernék a mezőre és osztán alunnának és a juhokkal nem gondolnának ? 41 A nagy diasporával bíró anyaegyházak lelkészeinek azt is figyelmébe ajánlja, hogy ha mikor egészséges vagy beteges embereket látnak vidékről jönni, azoknak lelkekre annál szivesebben szóljanak és tanítással őket oktassák, serkentsék és vigasztalják. Kiterjed a pietista papok gondja a hívek anyagi állapotára is. Különösen ama rossz magyar szokás, a keresztelők, lakodalmak és temetések alkalmával tartott költséges vendégeskedések ellen emelték fel óvó szavukat. Ezeket egyházi törvényeikben is kárhoztatják. Az „Egyházi Rendelések" XI. szakasza azt mondja: „A lakodalmak nappal és csak egy leüléssel tartassanak. Tiltjuk azonkívül a más- és harmad-