Zoványi Jenő – Révész Kálmán – Payr Sándor: Magyar protestáns egyháztörténeti monographiák. Budapest 1898. (A Magyar Protestáns Irodalmi Társaság kiadványai)

III.Magyar pietisták a XVIII. században. Irta Payr Sándor.

leányát. Pápáról úgy űzetett el a földesúr által 1714. a mikor könyvei és ingóságai is áldozatul estek. Pápáról Téthre került. Itteni lelkészkedése alatt Bunz István nevű antagonistája az 1724. kispéczi gyűlésen bevádolja, azt mondván: nem ismeri el viceseniornak, mert oeconomiája kiterjesztésén sokan megütköznek, sokszor jár Pápára s faráját még sátoros ünnepen is magára hagyja s hogy jobb volna, inkább tanulna, minthogy a faragást exerceálja. A vádak félreértésen alapulhattak, mert az ügy még ott amicabiliter complanáltatott.

18 1736. szept. 12. a felpéczi gyűlésen püspöknek kandidálták. De a választás húzódván még előbb 1737. febr. 12-én a győri egyházmegye főseniorává tétetett. Mint ilyen meglátogatta az egyházakat s a lelkészváltozásokról írott szabályrendeletét kötelezőnek fogadta el az esperesség. Az 1742. febr. 7-én a téthi gyűlésből vette a püspökségre hívó határozatot. Beiktatása Vadosfára febr. 27-re volt kitűzve. Egyesek azonban kifogást tettek püspökké avatása ellen. Perlaky József nemeskéri lelkész a syncretismuson kívül azzal is vádolta, hogy pietista, mert egy lőcsei diák emlékkönyvébe ezt írta: „Eruditio sine pietate nulla est" és hogy „cum Calvinianis edit et bibit". De e kisszerű akadékoskodások semmibe sem vétetvén, a beiktatás nagy ünnepélyességgel megtörtént. Az avató beszédet Oertel János soproni lelkész mondta. Miskey Ádám dömölki pap több mint száz versszakból álló üdvözlő költeményt olvasott. Az új püspököt ebben így jellemzi: Tudománya igaz s tiszta tévelygéstűi, Elete is jámbor, üres nagy vétkektűl. Nem hirtelenkedő, de fontolt elmétűl Foly tselekedete s tanátsa is ebbűl. Meg is áldá Isten e világi jókkal, Nem szorult keresni hízelkedő szókkal Avagy gazdagodni az ajándékokkal, Mint a szegény fösvény kéntelen azokkal. Úgy látszik nagyon körültekintők voltak őseink, midőn