Zoványi Jenő – Révész Kálmán – Payr Sándor: Magyar protestáns egyháztörténeti monographiák. Budapest 1898. (A Magyar Protestáns Irodalmi Társaság kiadványai)

III.Magyar pietisták a XVIII. században. Irta Payr Sándor.

János, később Komárom és Esztergom vármegyék orvosa és József, a későbbi nagy tudományú lelkész. Második neje Burkstaller Rozina, a kitől Mihály nevű fia született, a későbbi dunáninneni superintendens. Munkás, áldásos életét 1737-ben fejező be. 3. Kis Péter. Nemes Kis János fia. Vasmegyéből Körmendről származott. 1701-ben a wittenbergi s 1702-ben a hallei egyetemet látogatta. Wittenbergben latin értekezést adott ki, melyet Serpilius György regensburgi lelkésznek és a soproni konventnek ajánlott. Még 1702-ben Nádasdra hivatott lelkésznek, de nem foglalhatta el állását, mert az eklézsia a hatalmasok által elfoglaltatott. A porosz királytól szabad asztalt nyerve Berlinben és Königsbergben töltött 6 évet. 1708-ban a pozsonymegyei Szt-Györgyön volt rector. 1710-ben Győrött Torkos mellett szolgál mint rector és diaconus. 1712-ben Beledbe viszik lelkésznek, 1714-ben pedig NemesCsoóra. Itt is halt meg 1732-ben, de hivataláról már korábban lemondott. Az ő fia volt Kis Zsigmond, a jeles téthi pap. 4. Hegyfalusi György. Hegyfalun Vasmegyében született. Sopronban, Tübingában és 1692-ben Wittenbergben tanult. Hazajövetele után ő is győri rector lett Szántó András után. 1696-ban NagyVázsonyba vitték lelkésznek, hol az volt a panasz ellene, hogy nagy- és kisasszony napjait nem ünnepli meg és más textusokat választ a rendes perikopák helyett. 1706-ban Rozsnyóra vitték magyar papnak, hol két évig maradt. Ezután ismét a dunántúli kerületbe került vissza, valószínűleg Nagy-Vázsonyba. 1713-ban febr. 14. a mihályfai gyűlésen, mint devecseri papot választották meg főesperessé