Pethes János: Melanchthon Fülöp élete. Budapest 1897.
VIII. Gyűlésről-gyűlésre
76 Mikor azonban a kölni egyház szervezetét megkapta s az úrvacsorájáról való tant olvasta, félre dobta a könyvet s nem is olvasta el s az eperjesi pap levele jutott eszébe. Luther ugyan egyedül Bucerre haragudott a kölni czikkekért, de Melanchton azt hitte, hogy a harag rá is vonatkozik. Sokat is epekedett rajta. Már-már arra gondolt, hogy Wittenberget ott hagyja. Szeptember 8-án írja egyik barátjának: „Nemsokára arról értesülsz, hogy engemet innen, mint valamikor Aristidest Athénből, száműznek.“ Aggodalma alap-nélküli volt. A két jó barát nem vált meg egymástól. A félreértés nem sokára kiderült. Fülöp őrgróf is hallott az egyenetlenségről s e tárgyban az egyetem kanczellárát kérdezte meg s az jelentette neki, hogy Luther és Melanchton között semmi sem történt s most is oly jó barátok, mint előbb voltak. Mig ezek Németországban történtek, addig III. Pál pápa látva azt, hogy a regensburgi birodalmi gyűlésen milyen engedményekre voltak hajlandók a saját emberei, tartott attól, hogy az egyházi ügyben nemzeti zsinat intézkedik. Végre valahára kiirta a zsinatot Tridentbe. A császár most azt kívánta, hogy a protestánsok jelenjenek meg a zsinaton s határozatait magukra is kötelezőnek ismerjék el. Majd meg az a hir terjedt el, hogy a császár Wormsban birodalmi gyűlést szándékozik tartani. A választó fejedelem fel is hívta a theologusokat, legyenek rajta, hogy a gyűlés készületlenül ne találja.
