Pethes János: Melanchthon Fülöp élete. Budapest 1897.

VII. Külföldi ügyek, belföldi vallásviták

tehetem, visszavonulok e vitáktól s helyettük az ifjúság- oktatására fordítom figyelmemet, azon leszek, hogy az ifjú nemzedék itélő-tehetsége fejlődjék. így azt hiszem, hogy a mérsékeltebb iránynak megnyerem s ettől az érthetetlen vitatkozástól elidegenitem.“

Alig irta le e sorokat, már is arról értesült, hogy magára is ilyen vitatkozás vár! Általános szokás volt a wittenbergi tanárok között, hogy semmit nem tanítottak, a mit Melanchton át nem nézett s a legtöbb tanár felolvasásait, alkalmi beszédeit egyenesen Melanchton készítette.

Az egyik tanár, Cruciger, előadásában a következőket mondotta: Az újjászületés, az ember megigazu- lása Krisztus által történik, de e mellett az embernek bűneit meg kell bánni s magát Isten igéjével kell vigasztalni, hogy hitet nyerjen. így tehát a megigazulás- nak egyik elengedhetetlen feltétele a saját fáradozásunk.

Crucigernek ezt a tanítását Cordatus Konrád megtámadta. E támadásra Cruciger kijelentette: az egész felolvasás Melanchton munkája. Cordatus erre Melanchtont támadta meg s azzal vádolta, hogy a hit mellett a jó cselekedeteket is szükségesnek tartja az üdvösségre.

Melanchton erre azt felelte : Nem az első eset, a midőn másokat arra intek: a sértegetésekkel ne gondoljanak, az igazságtalanságot tűrjék el. Magam is elég gyaláztatást elviseltem már s viselek még ma is. Nem perelek a perlőkkel; mert ha ezt tenném, az egyházban szakadásokat, visszavonásokat idézhetnék elő. Sokkal okosabb dolognak tartom, ha elleneinket tetteink-