Pethes János: Melanchthon Fülöp élete. Budapest 1897.
VII. Külföldi ügyek, belföldi vallásviták
59 mit tartanak a wittenbergi hittudósok a házassági elválásról ? Ezen alkalommal Melanchton levelet irt VIII. Henrikhez, melyben a tudományok előmozdítása és a vallási harczok békés kiegyenlítésére hívja fel figyelmét. Ezután meg nem sokára neki ajánlotta fel „Loci communes“ czimii munkája uj átdolgozását. A király igen szívélyes hangon irt levélben köszönte meg a figyelmet s 200 drb. aranyat küldött neki ajándékba. Szeptemberben már ismét Wittenbergben volt az angol király követe és pedig azzal a kéréssel: engedtessék meg Me- lanchtonnak, hogy Angliába mehessen. A választó fejedelem ezt sem engedte meg. Eleinte Melanchton ezen is bánkódott, de később midőn látta, hogy a viszonyok mind Franczia- mind pedig Angolországban másként alakultak, önönmaga örült rajta, hogy a fejedelem sem az egyik, sem a másik országba nem engedte elutazni. A nürnbergi békében Ígért zsinat és birodalmi gyűlés egyre elmaradt. A pápa is, meg a császár is vonakodott a megtartástól. Volt okuk rá! Kelemen pápa attól tartott, hogy a reformzsinat a pápai hatalmat megalázhatná. Karoly császárnak meg egyéb gondja volt, mintsem a reformatióval rá ért volna foglalkozni. A protestáns községek száma a csend és béke következtében folyton növekedett. Bugenhagen sorra járta a városokat s a béke áldásai alatt megkezdődött a belső szervezkedés. Most már Luther és Zwingli követői azon voltak, hogy a köztük fennálló nézeteltérésekre vonatkozólag megegyezhessenek. Eddig különösen az úrvacsorájáról szóló tan választotta őket el egymástól.
