Pethes János: Melanchthon Fülöp élete. Budapest 1897.
V. Melanchton theologussá
33 Szomorúan Írja Melanchton kedves barátja, Camerarius- nak: „Wittenbergben nincs Lutheren kívül senki, a kivel gondjaimat, aggodalmaimat közölhetném, neki meg magának is elég baja van. Nem akarom őt még jobban szomoritani.“ Maga Melanchton is beteg volt. Az álmatlanság gyötörte. Ép azért utazott hazájába, mert azt hitte, hogy az utazás fáradalmai talán segítenek baján. Reményében azonban csalódott, mert a helyett, hogy jobban lett volna, baja napról-napra növekedett, már- már azt hitte, belehal. Szomorúságát s aggodalmát még inkább növelte Bölcs Frigyesnek május 5-én bekövetkezett halála. Münzer Tamás predikácziói nem hullottak terméketlen talajra, a pór-osztályt a hatalom és jóllét birtokosainak gőgje, lelketlensége elkeserítette már. Az elnyomott osztály 1525-ben felkelt s 12 pontban követelte az uraktól a vadászat, halászat, faizás szabadságát; a jobágyság, robot és dézsma megszüntetését; papjaik szabad választását és az evangélium szabad hirdetését. Melanchton remegett e felkelés következményeitől. Azt írja Camerariusnak: „Testi szenvedéseimet a sváb felkelés csak nagyobbitja. Kétszer már csaknem halálra ijjedtem. A sátán már régen tervezte azt, hogy az egyházi és világi rendet polgárháborúval döntse halomra. S ezt mind a vallás ürügye alatt teszi!“ Mikor meg azt hallotta, hogy Münzer a felkelőkkel már Türingiába is behatolt, akkor meg rokonai sorsán aggódott. Frauenhausen mellett a fejedelmek és lovagok csapatai 1525 május 15-én megtámadták Münzer seregét s könnyű győzelmet nyertek az elámított népen, a 3
