Pethes János: Melanchthon Fülöp élete. Budapest 1897.
V. Melanchton theologussá
27 Karlstadt elkezdett a tudományok haszontalansá- gáról prédikálni, az egyetemi hallgatóknak azt ajánlotta : menjenek haza, műveljék a földet, mei’t csak igy teljesitik Isten azon parancsolatját, hogy az ember arczája verítékével egye kenyerét. Az ilyen tanítások hatása csakhamar az lett, hogy az egyetem tanulóinak száma napról-napra kevesebb lett. Melanchton, daczára nagy tudománya és tehetségének, nem mert ezek ellen fellépni. Mikor barátai kérték, intették, dorgálták, mindig csak azt hangsúlyozta: Ezek az emberek folyton Lutherre hivatkoznak; senki se képes őket felvilágosítani csak Luther. Luther maga is megdorgálta barátját, miért tűri ezeknek az embereknek garázdálkodását, hiszen Me- lanchtonnak több tehetsége és ismerete van, mint neki. Melanchton állhatatosan megmaradt azon a nézeten, hogy az újra keresztelőkkel csak Luther végezhet. Melanchton ezen eljárását igen sokan gyávaságnak mondják. Nem kell azonban elfelednünk, hogy egy és más dologban más véleménye volt, mint Luthernek, de annyira tisztelte barátját, hogy a hittudományi dolgokban egyéni nézetét mindig alárendelte Luther meggyőződésének. Úgy látszik, most is attól félt, hogy nézetei Lutherével esetleg nem egyeznének meg. Ezért követett el mindent, hogy barátját a Wittenbergbe való visszatérésre rábírja. Luther, nem törődve a fejedelem tilalmával, 1522. márczius 7-én visszatért s hatalmas predikáczióival lecsillapította a kedélyeket. Most már Melanchton azon volt, hogy a theolo- giai tudományok előadásától megszabadulhasson s idejét egyedül a régi remek-irók tanítására szentelhesse.
