Pethes János: Melanchthon Fülöp élete. Budapest 1897.
IV. Melanchton és Luther jó barátokká és baj társakká lesznek
15 tartalmi ismerete által az ifjúság szivében és lelkében új életet és új törekvést ébresszen. A régi tudományok bivei (a scolasticusok) azt állítják — úgymond —: nem ér a humanisták tanítása semmit; a kiknek egyéb dolguk nincs, megtanulnak görögül, de csak azért, hogy ezzel kérkedjenek. Azt is mondják : a zsidónyelvre se kell sokat adni. Sok időbe s fáradságba kerül e nyelvek megtanulása, s még is igen kevés hasznát látjuk neki. Erre Melanchton azt mondta: Ismerem azokat, a kik igy beszélnek! Magam is hat évig tanultam náluk és tudom, hogy Sokratesnek tökéletesen ellentétei. Sokrates azt szokta mondani: csak azt az egyet tudja, hogy semmit se tud; ezek pedig még ezt sem tudják. Aristoteles munkáit is ezek tették tönkre, mert görögül nem tudtak. Ennek eredménye, hogy a tudományok alásülyedtek. Ha a tudományok felvirágoztatása szivünkön fekszik, mindenben vissza kell térnünk az eredeti forrásokhoz. Ezt csak akkor tehetjük, ha a nyelvekben jártasak vagyunk. A kik lelkészek akarnak lenni, azoknak szivükre köti, hogy a zsidó és görögnyelvet szorgalmasan tanulják, mert ezek nélkül a vallás legfőbb könyvét — a bibliát — eredeti nyelven nem olvashatják. A történetek azt bizonyítják, hogy mikor az egyházi férfiak a nyelvek tanulását s a bibliának eredetiben való olvasását elhanyagolták, az egyház sülyedésnek indult. Jézus tanításai és Isten rendelései helyett emberi találmányok foglaltak benne helyet. — Buzdítja az ifjúságot: ne ijedjenek meg ezektől a tudományoktól. A szorgalom legyőzi a legnagyobb nehézségeket is és za a haszna is megvaD, hogy a jót sokkal olcsóbban szerezhetjük meg, mint a
